08.Terv

08. Terv

- Cameron Russel, az isten szerelmére szólalj meg!
Az ajkaimat rágcsálva, ülök Sasha ágyán, de egy szó sem hagyja el a számat. Nem tudom, hogyan kezdjek bele. Igen együtt vagyok a tanárommal, meg ilyesmi...van erre valami módszer?
Nem hiszem, hogy túl keveredtek volna bele ilyenbe, de ha mégis, biztosan nem járhatott el egyszer sem a szájuk.
Még nem feküdtem le vele. Még... Basszus, hogy gondolhatok ilyenre pont most? Mi az, hogy még? El se tudom képzelni, mit éreznék. Már így is bűntudatom van, hát még ha piszkos élvezetekért jegygörbítőket kapnék. De én csak szeretem, nem akarok jobb jegyeket.

- Ha nem szólalsz meg, nekem kell kérdeznem. Megzsarolt? Bántott? Vagy leszidott? Mi az oka annak amit láttam, és ami miatt ilyen fura vagy. Mert most már nem mondhatod, hogy Alex miatt!

- Nem bántott dehogy! Aaron csak...
- Aaron? Így hívod? - kiguvad a szeme, és egy helyben állva bámul felém, szinte látom amikor leesik neki, amit látott. - Várjunk csak, ti együtt vagytok?

- Azt hittem egyértelmű, úgy vigyorogtál mintha életed legszenzációsabb hírét várnád tőlem.
- Persze, hogy vigyorogtam, próbáltam úgy csinálni mint mindig. Mintha minden rendben volna. Olyan fenyegetően közel állt, azt hittem megfenyegetett, vagy nem is tudom... ideges lettem, és arcomra fagyott a műmosoly.
- Nem fenyegetett...nem bántott...és...

- Állj, te most nem tagadtad le, hogy a tanároddal szexelsz?! Akkor most tényleg?
- Sasha! Kérlek halkabban, és nem nem szexelek vele...

- Ne szórakozz velem Camy, felnőtt ember és nem kér semmit tőled, hát én azt hiszem, ha most kiváló lenne a helyesírásom, akkor ezt megírnám egy romantikus könyvnek. - szünetet tart, majd nagyot sóhajt és újra rám néz - Mi miatt vagy vele?
- Jól néz ki, intelligens, cuki, figyelmes, udvarias, vicces, és...
- És a tanárod.
- És a tanárom... - felsóhajtok, hátravetem magam Sasha ágyán és a plafont bámulom. - De amikor megcsókolt nem tudtam, hogy a tanárom. Nem jobb jegyeket akartam szerezni, csak egyszer igazán szerelmes szerettem volna lenni.
- Ő volt az akivel találkoztál pénteken? - bólintok, mire ő a szája elé kapja a kezét.- Nem tudtatok egymásról, és úgy szerettetek egymásba? Szegény...
- De mindegy is, abba kell hagynunk.
- De miért pont most? Eddig miért nem hagytátok a fenébe?
- Irodalomból anélkül is jó vagyok, hogy Aaron tolla megcsúszna javítás közben, mert esténként velem fekszik egy ágyba. De mi van a tánccal? Hogyan tudom, ha fejlődök, ha nem úgy osztályoz ahogy kéne? Ha igazságtalanul választottak ki legjobbnak, és vezetőnek. Sosem érezném igazinak az elért eredményem.
Az este folyamán minél többet beszéltem róla, annál inkább kétségbe estem. Tudtam, hogy nem cselekszem helyesen de mégis Aaronnal akartam maradni. És amikor már nem bírtam zokogás nélkül, Sasha csöndben ült mellettem, és megvárta, míg minden gondom kisírom.
A hét maradék napjaiban elkerültem Aaront, ha órám volt vele, igyekeztem utolsónak érkezni, és elsőként távozni az óráiról, ő pedig okosan nem csinált balhét a többiek előtt. Ezt megismételgettem egész hónapban. Egészen február első hetéig sikerült elkerülnöm. Ma pedig szinte neki ütköztem a folyosón. Azonnal éreztem, hogy melegség kúszik végig a testemen. Pedig csak egy pillanatra ütköztem neki. Lehajtottam a fejem, és mielőtt bármit mondhatott volna, eliszkoltam mellette.
Nagyot sóhajtok, egész nap amióta hozzám ért, csak rá gondolok.
- Na, hogy áll? - Kérdezi Ronnie a fürdőszobámból kilépve. Nagyon jól áll neki. Tudom, mert ha nem állt volna neki jól akkor sosem engedtem volna, hogy megvegye. A narancssárga ruha egészen a térde alá ér, a derekán pedig egy jókora masni díszeleg.
- Hatásos a masni, tuti felszedsz valakit. - vigyorgok rá mire ő az egyik párnáját az ágyról egyenesen az arcomba vágja.
- És a te ruhád? Nem is láttam még, azt sem tudom milyen!
- Mert titok.
- Voilá - Sasha megáll a szobám ajtajánál és kecsesen pukedlizik a halványrózsaszín testhez álló ruhájában, ami ugyan alig folytatódik a feneke alatt, de ő kényelmesen mozog benne. Magassarkújában kicsit magasabb, és a lábait is kiemeli.
- Sasha, nem készült még el, nem fog eljönni! - Ronnie aggodalmaskodva, néz végig rajtam, mert én még mindig az ágyon ülve a falat támasztom, úgy kb. 3. órája.
- De elfog, mert esélyes bálkirálynőnek. És mert ha nem jön, pokollá teszem a következő hónapját. - Sasha szúrós szemeit rám villantja, de látom rajta alig bírja ki nevetés nélkül. Az ágyra dob mellém egy piros, és arany színű maszkot, majd Ronnienak nyújt egy barack árnyalatút, és magára teszi a lila-rózsaszín strasszköveset. Saját készítésűek, így mondhatni egyedire sikerültek. Ronniet megkímélte a tolldíszektől, de az én maszkom szabadidejében papagájkodhatna.
- Mi elmegyünk a fiúkhoz, a suli előtt találkozunk 1 óra múlva. Ne késs! - Még gyorsan dob egy puszit Sasha, majd Ronnival együtt távozik.
Még sóhajtani sincs többet erőm, de csak-csak sikerül az ágyat elhagynom és a fürdőszobáig elvonszolni magam.
Egy gyors de frissítő zuhanyzás után magamra kapom a ruhámat, megigazítom a sminkem utoljára, felteszem a maszkot, belebújok a magassarkúmba és a bőrdzsekimbe.
Elégedetten nézem a tükörképemet, de sajnos a könnyeimet, nem nagyon van ami visszatartsa. Visszafogom magam, erősen kifújom a levegőt, és úgy érzem indulásra készen állok.
Az amire készülök az nem egyszerű, de legalább jól nézek ki amikor, eltaszítom magamtól Aaront.
Nagyon szeretem, de nem fogjuk sosem abbahagyni, hacsak nem lát bennem már semmit.
Márpedig ma estére azt is megbánja, hogy egyáltalán egy percet pazarolt rám. A tervem egyszerű. Eljátszom én az erkölcstelent.