08.Terv

08. Terv

- Cameron Russel, az isten szerelmére szólalj meg!
Az ajkaimat rágcsálva, ülök Sasha ágyán, de egy szó sem hagyja el a számat. Nem tudom, hogyan kezdjek bele. Igen együtt vagyok a tanárommal, meg ilyesmi...van erre valami módszer?
Nem hiszem, hogy túl keveredtek volna bele ilyenbe, de ha mégis, biztosan nem járhatott el egyszer sem a szájuk.
Még nem feküdtem le vele. Még... Basszus, hogy gondolhatok ilyenre pont most? Mi az, hogy még? El se tudom képzelni, mit éreznék. Már így is bűntudatom van, hát még ha piszkos élvezetekért jegygörbítőket kapnék. De én csak szeretem, nem akarok jobb jegyeket.

- Ha nem szólalsz meg, nekem kell kérdeznem. Megzsarolt? Bántott? Vagy leszidott? Mi az oka annak amit láttam, és ami miatt ilyen fura vagy. Mert most már nem mondhatod, hogy Alex miatt!

- Nem bántott dehogy! Aaron csak...
- Aaron? Így hívod? - kiguvad a szeme, és egy helyben állva bámul felém, szinte látom amikor leesik neki, amit látott. - Várjunk csak, ti együtt vagytok?

- Azt hittem egyértelmű, úgy vigyorogtál mintha életed legszenzációsabb hírét várnád tőlem.
- Persze, hogy vigyorogtam, próbáltam úgy csinálni mint mindig. Mintha minden rendben volna. Olyan fenyegetően közel állt, azt hittem megfenyegetett, vagy nem is tudom... ideges lettem, és arcomra fagyott a műmosoly.
- Nem fenyegetett...nem bántott...és...

- Állj, te most nem tagadtad le, hogy a tanároddal szexelsz?! Akkor most tényleg?
- Sasha! Kérlek halkabban, és nem nem szexelek vele...

- Ne szórakozz velem Camy, felnőtt ember és nem kér semmit tőled, hát én azt hiszem, ha most kiváló lenne a helyesírásom, akkor ezt megírnám egy romantikus könyvnek. - szünetet tart, majd nagyot sóhajt és újra rám néz - Mi miatt vagy vele?
- Jól néz ki, intelligens, cuki, figyelmes, udvarias, vicces, és...
- És a tanárod.
- És a tanárom... - felsóhajtok, hátravetem magam Sasha ágyán és a plafont bámulom. - De amikor megcsókolt nem tudtam, hogy a tanárom. Nem jobb jegyeket akartam szerezni, csak egyszer igazán szerelmes szerettem volna lenni.
- Ő volt az akivel találkoztál pénteken? - bólintok, mire ő a szája elé kapja a kezét.- Nem tudtatok egymásról, és úgy szerettetek egymásba? Szegény...
- De mindegy is, abba kell hagynunk.
- De miért pont most? Eddig miért nem hagytátok a fenébe?
- Irodalomból anélkül is jó vagyok, hogy Aaron tolla megcsúszna javítás közben, mert esténként velem fekszik egy ágyba. De mi van a tánccal? Hogyan tudom, ha fejlődök, ha nem úgy osztályoz ahogy kéne? Ha igazságtalanul választottak ki legjobbnak, és vezetőnek. Sosem érezném igazinak az elért eredményem.
Az este folyamán minél többet beszéltem róla, annál inkább kétségbe estem. Tudtam, hogy nem cselekszem helyesen de mégis Aaronnal akartam maradni. És amikor már nem bírtam zokogás nélkül, Sasha csöndben ült mellettem, és megvárta, míg minden gondom kisírom.
A hét maradék napjaiban elkerültem Aaront, ha órám volt vele, igyekeztem utolsónak érkezni, és elsőként távozni az óráiról, ő pedig okosan nem csinált balhét a többiek előtt. Ezt megismételgettem egész hónapban. Egészen február első hetéig sikerült elkerülnöm. Ma pedig szinte neki ütköztem a folyosón. Azonnal éreztem, hogy melegség kúszik végig a testemen. Pedig csak egy pillanatra ütköztem neki. Lehajtottam a fejem, és mielőtt bármit mondhatott volna, eliszkoltam mellette.
Nagyot sóhajtok, egész nap amióta hozzám ért, csak rá gondolok.
- Na, hogy áll? - Kérdezi Ronnie a fürdőszobámból kilépve. Nagyon jól áll neki. Tudom, mert ha nem állt volna neki jól akkor sosem engedtem volna, hogy megvegye. A narancssárga ruha egészen a térde alá ér, a derekán pedig egy jókora masni díszeleg.
- Hatásos a masni, tuti felszedsz valakit. - vigyorgok rá mire ő az egyik párnáját az ágyról egyenesen az arcomba vágja.
- És a te ruhád? Nem is láttam még, azt sem tudom milyen!
- Mert titok.
- Voilá - Sasha megáll a szobám ajtajánál és kecsesen pukedlizik a halványrózsaszín testhez álló ruhájában, ami ugyan alig folytatódik a feneke alatt, de ő kényelmesen mozog benne. Magassarkújában kicsit magasabb, és a lábait is kiemeli.
- Sasha, nem készült még el, nem fog eljönni! - Ronnie aggodalmaskodva, néz végig rajtam, mert én még mindig az ágyon ülve a falat támasztom, úgy kb. 3. órája.
- De elfog, mert esélyes bálkirálynőnek. És mert ha nem jön, pokollá teszem a következő hónapját. - Sasha szúrós szemeit rám villantja, de látom rajta alig bírja ki nevetés nélkül. Az ágyra dob mellém egy piros, és arany színű maszkot, majd Ronnienak nyújt egy barack árnyalatút, és magára teszi a lila-rózsaszín strasszköveset. Saját készítésűek, így mondhatni egyedire sikerültek. Ronniet megkímélte a tolldíszektől, de az én maszkom szabadidejében papagájkodhatna.
- Mi elmegyünk a fiúkhoz, a suli előtt találkozunk 1 óra múlva. Ne késs! - Még gyorsan dob egy puszit Sasha, majd Ronnival együtt távozik.
Még sóhajtani sincs többet erőm, de csak-csak sikerül az ágyat elhagynom és a fürdőszobáig elvonszolni magam.
Egy gyors de frissítő zuhanyzás után magamra kapom a ruhámat, megigazítom a sminkem utoljára, felteszem a maszkot, belebújok a magassarkúmba és a bőrdzsekimbe.
Elégedetten nézem a tükörképemet, de sajnos a könnyeimet, nem nagyon van ami visszatartsa. Visszafogom magam, erősen kifújom a levegőt, és úgy érzem indulásra készen állok.
Az amire készülök az nem egyszerű, de legalább jól nézek ki amikor, eltaszítom magamtól Aaront.
Nagyon szeretem, de nem fogjuk sosem abbahagyni, hacsak nem lát bennem már semmit.
Márpedig ma estére azt is megbánja, hogy egyáltalán egy percet pazarolt rám. A tervem egyszerű. Eljátszom én az erkölcstelent.

07.Kínos

07. Kínos

Az utolsó órámra sietek.

Ennek a napnak az utolsó szünete mindig az átöltözéssel megy el. Mikor az öltözőbe érek, már alig van bent valaki. De se perc alatt átvedlek az iskolai egyenruhába. Passzos fekete rövidnadrág és  fehér trikó, rajta feketén az iskola logója. Kilépek az öltözőből, azonnal előre csapom a hajam, hogy összefogjam, amikor felhajolok Alex áll előttem, Forgatom a szemem, próbálok elmenni mellette de ő megragadja a kezem és visszahúz maga elé.

- Camy...kérlek.

- Alex, nincs kedvem most veled veszekedni...

- Hé, sajnálom...nem tudom mi ütött belém. Én csak…

Kérdőn nézek rá, még mindig a kezemet fogja.

- Camy, nem tehetek róla, hogy szeretlek. Én...sajnálom.

- Miért azt sajnálod, amiről nem tehetsz? Azt hiszed, képes lennék rád haragudni ilyen miatt? Én azért haragszom, mert bűntudatot próbálsz kelteni bennem, hogy viszonozzam!

- Senki sem kényszerít téged!

- De kerülsz, engem mintha leprás volnék vagy valami rosszabb. Lelkileg tönkreteszel ezzel!

- Nem akartalak bántani!

- Én sem téged, bárcsak viszonozhatnám. Bárcsak!

Lehorgasztja a fejét, és szinte suttogva szólal meg.

- Ne haragudj rám. Szeretlek, és nem akarlak ilyen butaságok miatt elveszíteni. Nem számít hogyan vagy mellettem, ha mellettem lehetsz...

Elmosolyodom, magamhoz képest furcsán elérzékenyülök. Tudom, hogy nem mond igazat, mert szeretné, ha együtt lennénk. De azért miattam képes volt kimondani azokat a szavakat, amiket egyébként sosem mondott volna ki. Persze én is szeretem. Még ha nem is úgy, ahogy ő engem.

- Jaj, Alex. Megérte duzzogni? - Magamhoz húzom és átölelem, hiányzott, de csak most tudatosult mennyire.

- Hülye voltam. - Viszonozza az ölelésem, érzem kicsit a légzése is lenyugszik.

- Igen az – egy hosszas ölelés után elengedem, majd mosolyogva nézek rá.

- Éééés...ellenedre lenne, ha ezzel a hülyével lennél az év végéig tesin? - Kérdezi Alex, de hirtelen nem tudok válaszolni. Igaz is.  A volt osztályfőnökünk tanította a testnevelést, de mivel ő már nem tanít itt, új tanárt kapunk itt is. És ha új a tanár lehetőségünk van új párokba állni. Utoljára kilencedik évfolyamban választhattunk, de akkor még szinte senkit sem ismertünk. Kilencedik óta voltam én Alice Harperrel párban, de, ahogy telt az idő Alice egyre inkább megutált, és egyre pokolibb volt vele dolgozni. Mai napig fogalmam sincs, miért utál. - Mindenképpen jobb lenne veled, mint Alice társaságában.

- Ez könnyebben ment, mint gondoltam.
- Miért mit gondoltál leharapom a fejed?
- Dehogy, csak gondoltam a drága rajongóddal szeretnél párba lenni.
- Rajongóm?
- Maxon Clarke.
- Max? Elment az eszed? Dehogy a rajongóm - csapok a kezére mire ő felkacag.
- Vak vagy, téged néz mindig.
- Napról, napra hülyébb vagy... - Motyogom.
- Te sem panaszkodhatsz - vonja meg a vállát, mire én egy újabbat ütök a karjára. Nem mintha nagyon fájna neki, de feljajdul, bosszúból felkap, és a tornaterembe cipel. Valami kevert sikítás-nevetéssel reagálok, és persze könyörgőre fogom, hogy engedjen el.
- Eszem ágában sincs! - A tornaterembe belépve mindenki figyelmét felkeltjük, a legtöbben nevetnek, élükön Coryval, meg Alex és Cory foci csapattársaival Thomassal és Adammel. Max nem nevet, ahogyan Alice sem. Alice megajándékoz élete leggyilkosabb tekintetével, és kezdem kapiskálni, mi lehet a baja. Talán Alex és én. Mellesleg csatlakozhatna Cherylhez és az ő hűséges barátjához – Blairhez, a sarokba, akik szintén úgy néznek rám, mint akik szívből gyűlölnek. Gyűlölnek is, mivel minden másodperc figyelmet irigyelnek tőlem. Alice pedig úgy látszik Alexet. Senkinek az útjába nem kerültem eddig, mégis mennyien szó nélkül bekattantak.
- Hé, Hanson! Remélem, nálatok nem ez jelenti a békülős szexet! – Szívatja, Cory Alexet, mire még nagyobb kacagás tör ki a teremben.
- Túl vagyunk rajta! - Megy bele a játékba Alex, közben pedig ledob magáról. Mindenki tudja, milyen jóba vagyunk Alexel, konkrétan ilyen hülyüléseken már senki sem akad fenn az osztályban. 
Mosolyogva nézek a körénk gyűlt csapat felé, Ronnie és Sasha is vigyorognak, természetesen én sem bírom ki, hogy ne szóljak bele, de már megszólalni nem tudok, mert éles sípszó tölti be a termet, mire mindannyian a hang irányába kapjuk a fejünket.
- Nos ha Hanson és Russel tényleg túl vannak rajta, akkor még ma el is kezdhetnénk az órát. 
Lefagyva nézek Aaronra, aki a bordásfalnak támaszkodva áll és összevont szemöldökkel komoran néz a társaságunk felé, de feltételezem, Alex felé néz ilyen nagy indulattal.
Mindenki beáll az megszokott tornasorba, sokan összenéznek, és magukban hálát adnak, hogy a jó fej osztályfőnökünk lesz a testnevelés tanárunk.
- Bár ma már találkoztunk, azt még nem tudhattátok, hogy ezt a szörnyen bonyolult tantárgyat is én fogom nektek tanítani. - Erre persze az osztály felnevet. Nincs mese persze, hogy jó fej, fiatal. Bár a legális kapcsolatunkhoz nem eléggé.
-  Ha jól értesültem párokba voltatok osztva az eddigi években, ezért arra kérlek titeket, hogy most álljatok fiú lány párokba, és év végéig maradjon is meg a pár. Úgy válasszatok, hogy jól tudjatok együtt dolgozni, mozogni, ha kell. A tanterv szerint ebben a félévben több lesz a tánc, és a csapatépítő tréning. – Sóhajt egyet, beletúr, a hajába majd folytatja. - A mai órán bediktáljátok a neveteket, a választott párotokat, illetve, hogy a futball, a kosár vagy a tánc közül melyik a választott csoport. Lehetőség van csoportot cserélni, de ha egy fiú esetleg jelentkezik a női táncosok közé, akkor csípőből nemet mondok, talán még az osztály is nevet egy jót, tehát értelmesen. Ha minden megvan, aláírjátok, és mehettek is.
Mindenki bólint és azonnal elkezdődnek az alkudozások, hogy ki kivel legyen.
Sasha és Cory esetében ez nem kérdés, ahogy Mark Scott és Tish Parkernél sem. Az osztály két szerelmespárja szó nélkül párba állt. Tulajdonképpen a mi osztályunk e téren le is van maradva, ha azt nézzük, hogy a mi sulinkban legtöbben az osztálytársakban-évfolyamtársakban találják meg a szerelmet. A suli hangulata ilyen, vagy lehet a választott sportok miatt túl sok szabadidőnk amúgy nincs, és szinte csak egymás közt vagyunk. És így a lelki társak a suli falain belül találnak egymásra. Nevetnem kell, ha arra gondolok, hogy végülis én is sulin belül választottam.
Mindenki, gyorsan túljut a ki legyen a társam dolgon, és sorba állunk az adatok diktálásához. Mellettem Alex áll, aki azzal van elfoglalva, hogy letörölje magáról azt a hatalmas vigyort, mivel fél percenként belecsíp a derekamba, én meg pedig minden alkalommal felsikkantok, mire persze Mr. Hyde morogva beszól Alexnek. Nekem nem J. De azért az egész helyzet elég kínos. Konkrétan mire mi kerülünk sorra, egészen leizzadok. Utolsó párként Aaron elé állunk, konkrétan minden az arcára van írva. Egy részem persze örül, hogy zavarja Alex, de a másik részem majdnem elhányja magát idegességében. Legszívesebben megölné Alexet, és ezt a mai nap sokadszorra ki is fejtette. Konkrétan csak én tudom az okát, mindenki más jót nevet a szóváltásokon, és betudják annak, hogy Mr. Hyde pikkel Alexre, mert kihagyja az irodalom óráit már most.

- Alex Hanson elmondod, melyik csapathoz tartozol, vagy még szeretnél egy kicsit Cameron oldalában nyúlkálni, és az én időmet húzni?
- Foci. – Aaron lediktálja, majd felém tekint, de Alex nem hagyja annyiban. – És Cameron Russel a párom.
Szinte látom, ahogy Aaron felrobban a mondat hallatán, és fújtatva Alexre rá sem nézve válaszol.
- Szerinted vak vagyok? Menj már átöltözni. – Alex kérdőn néz rám, majd megfordul az öltözők irányába. Még elmotyog pár igazán kedves szót, Aaronnak címezve, aztán otthagy kettesben vele. Félve tekintek rá, neki meg még mindig lángolnak a szemei, ahogy rám néz. KÍNOS!
- Öhm… Cameron Russel...és…
- Tudom, ki vagy. – húzza gúnyos félmosolyra a száját.
- Igen, izé… - próbálom kerülni a tekintetét, eléggé nagy zavarban vagyok, persze ő ezt látja, és az államhoz nyúl megemeli, ahogy szokta, és a szemembe néz.
- Cameron Russel, tánccsoport, a párod Aaron Hyde, de tesin Alex Hanson próbál. Jól mondom? – elengedi az állam, végigsimít a hajamon, lecsúsztatja kezét a vállamig. Bólintok. De mondani semmit sem tudok erre. Illetve de, egyvalamit. Nyelek egyet.
- Látom, tudja, mi a hobbim, és a csoportom, de én mikor fogom megtudni, hány órámat osztályozza a párom, Mr. Hyde? – Direkt megemelem a hangom mikor a „párom” és a „Mr. Hyde” részekhez érek, továbbá az sem kerülheti el a figyelmét, hogy direkt magázódtam. Nem válaszol, nem mozdul, csak rezzenéstelen arccal néz rám.
- Camy, gyere már, rád… - szól be a terembe Sasha, de kicsit megakad, ahogy rám és a furcsán közel lévő Aaronra néz. – várunk… - Viszi lejjebb a hangsúlyt Sasha. Mi azonnal szétrebbenünk Aaronnal, Sasha meg próbál úgy csinálni mintha semmi furcsát nem látott volna.
- Megyek már. – Utoljára Aaronra nézek, aki zsebre tett kézzel feszülten nézi, ahogy távozok. Sashához érve, mosolyt erőltetek magamra és húzom magammal, hogy minél előbb eltűnjünk.
- Szép délutánt, Mr. Hyde! – csiripeli Sasha, majd engedve a rángatásomnak utánam lépked.
- Hol van Ronnie? – próbálkozom, hátha belemegy a témaváltásba.
- Láttam ám. – sepri félre béna kísérletem vigyorogva, én pedig direkt értetlenkedve torpanok meg.
- Nem tudom, miről beszélsz.
- De, de tudod. És azt hiszem, tartozol egy kis magyarázattal. Nálam alszol!
Kétségbeesetten gondolkodom, hogy tudnám megmagyarázni az egészet, de nehezen lehet azt, ahogy Aaron érintett, és amilyen közel volt. Tehát levontam a következtetést. Hihetetlenül kínos beszélgetés elé nézek a legjobb barátomnál.

06. Versenyszellem

06. Versenyszellem

Kicsöngetnek.Nagy sóhaj hagyja el a számat. Egész nap csak hallgatnám. Összepakolom komótosan a könyveket, tudom itt lehetetlen, de még is bennem van az, hogy kettesben maradjak vele. Az asztala felé nézek ő az asztal mögött a széken ül hátradőlve. Ennél lazább csak akkor lehetne, ha felrakná a lábait is.Engem néz.Lesütöm a szemem és gyorsabban kezdek pakolni, de már rájöttem valami hihetetlenül idióta módon tudom csak leplezni a zavaromat.- Ennyire unalmas voltam Ms. Russel? Hisz ön majdnem elaludt.Nevetnem kell. Ezt most tényleg itt?- Elnézést Mr. Hyde de kissé álmatlan éjszakám volt. - Camynek jár a pont, mert ezt mind képes voltam fapofával elmondani. Aaronnak is jár a pont, mert próbál nem elvigyorodni.- El van nézve.. - Ó, hogy az a...ő tartott fel!Már éppen válaszolnék, mikor köhintést hallok a terem másik végéből. Cheryl Ross szinte teátrálisan tipeg előre az én Aaronom asztalához és egy dobozt tesz le rá.- Ezt szeretném oda adni. Édesanyámmal sütöttem önnek, hogy első diákként köszönthessem a tanár urat nálunk.
Remélem ízleni fog. - édesen elmosolyodik, és szinte biztos vagyok benne, hogy a pilláit is rebegteti. Meg tudnám ölni.
Sőt! Megölöm.- Khm....Nagyon szépen köszönöm...Cheryl ugye?Cheryl elégedetten elmosolyodik és bólint egyet. Lassú halála lesz.- Nos Cheryl, bár nem te köszöntöttél elsőnek, igazán hálás vagyok igyekezetedért. Köszönöm édesanyádnak is.Aaron ezzel a papírjai felé fordul, ő lezártnak tekintené a beszélgetést. De Cheryl valószínű fennakadt egy kicsit.- Nem elsőnek? És mégis ki volt az első?Megrázom a fejem. Ezt most úgy kérdezte, kivel feküdt le életében először. Minden esetre én eltűnök, mielőtt a versenyszellemű drága osztálytársam felrobbanna. És majdnem sikerül is meglépni.- Cameron. - Megtorpanok és megfordulok lassan. Kínosan elmosolyodom. Érzem, ahogy Ross kisasszony dölyfösen végigmér, majd tombolva kitornádózik a teremből. Aaron összevonja szemöldökét, és érthetetlenül mered az ajtóra mellettem. Megvonom a vállam, és elindulok az asztala felé.- Tehát ha jól értettem, már a második napon hivatalosan is én lettem a kedvenc diákod.- Az első nap is te voltál - Vigyorog és feláll az asztaltól, elém áll, de mielőtt mozdulna a keze, meg is állítja. Itt nem lehet.
Az ajkamba harapok, egymást nézzük, Hosszú időre beáll a csend.

- Ne harapd a szád a suliba ahol én látlak. Főleg ne az én órámon!

Sértődötten elfordulok tőle, jelezve távozási szándékom.

- Jó akkor majd a matek tanár értékelni fogja. - Erre a kijelentésemre erősen megragadja a kezem és magához húz, hogy átöleljen. Gondoltam.

- Másnak sem. Csak nekem, munkán kívül. Mert így is megakadtam órán párszor, mert bámultál rám, és az édes kis szádat harapdáltad.

Teljesen elpirulok. Nem tehetek róla. - Elnézést...

Az államnál fogva emeli meg a fejemet, hogy pont a szemébe nézzek. Érzem, hogy meg akar csókolni, de nem teszi, inkább elereszt és kicsit hátrébb lép tőlem.

Én elindulok az ajtó felé, de még visszatekintek egy mondat erejéig.

- Ja és ha én nem haraphatom a szám, akkor te meg ne vesd be a szemöldök felvonásos dolgot.

- Megegyeztünk. - Elvigyorodik, visszaül a tanári asztalához. Mögöttem két diák besétál a terembe, a következő órára. Így tényleg mennem kell.

- Köszönöm szépen Mr. Hyde így már értem az anyagot. - játszom magam, mire Aaron készségesen velem tart.

- Nincs mit, Ms. Russel, de legközelebb ne bambuljon annyit.

Komolyságot erőltetve magamra szalutálok, majd ténylegesen elhagyom a termet.

Alig érek el a szekrényemig, mikor Cheryl a mellettem lévő szekrényre csap, és szokásos testtartásával elállja az utam.

- Mégis mi a fenét képzelsz magadról? - ripakodik rám hisztérikusan.

- Nincs kedved mást feltartani?

- Tudom ám mit művelsz! - Tényleg?? Tudná vajon?

- Igen?

- Hát persze. Teljesen egyértelmű, hogy a kis kedvence próbálsz lenni, hogy jobb jegyekhez juthass. De tudod ez a tanár okosabb lesz annál, minthogy bevegye a jó kislány stílusod. Még csak fogalmad sincs, hogyan kell flörtölni, de te a tanárodat próbálod elcsábítani?

- Miért te mit csinálsz? - felé fordulok, felvont szemöldökkel nézek rá. Egyértelműen ő választotta ezt a taktikát, csak rám akarja kivetíteni a szerencsétlen próbálkozását. Szánalmas. De tőle ez nem meglepő. Amióta ismerem, keresztbe tesz mindenkinek. Barátja sincs De mindig én voltam a legnagyobb baja.

Nagyon nyel, arcán zavarodottság suhan át.

- Ne terelj. Különben is én csak kedves próbáltam lenni.

- Aha, hogyne. A többi tanárnak pedig nem jutott a kedvességből. - Hiába várom a válaszát, egy szót se nyög ki, én pedig megunom a várakozást és elhaladok mellette. Ezúttal nem állja el az utam. Fene kíváncsi az áskálódására.

A folyosón keresem tovább a barátaimat, hogy még csöngetés előtt nyakon csípjem őket. De csak álmodozom, mert szinte azonnal megszólal a csengő, én pedig megint rohanok, hogy az órára oda érjek. A terem előtt engem várnak, mind a ketten. Ronnie és Sasha szinte egyszerre vesznek észre.

- Te meg mi a jó fenét csináltál? És mi van az irodalom tanárunkkal? - mered rám Ronnie de én csak vállat vonok.

- Hol voltál? - Kíváncsiskodik nagy szemekkel Sasha is.

- Hm. Feltartottak.

- A tanár? - Igen Sasha, ő, gondolom magamban.

De válasz helyett csak mosolygok, és belököm magam előtt a barátnőimet a terembe. Hogy fogom ezt nekik elmondani?