12. Esély

12. Esély

Hogy tényleg eltört e a karom? El hát. Ha ott, akkor, nem éreztem volna akkora fájdalmat és döbbenetet biztos kikaparom Cheryl szemét. Itt a nyakunkon a vizsga, és ha addigra nem jön helyre a kezem, automatikusan bukok. Szerencsére a barátaim mellettem vannak, nem hagytak túl sok időt arra, hogy a jövőmön aggódjak. A keddi napot kihagytam, és Max is úgy döntött, beteget jelent, így az egész napot vele töltöttem. Meglepően nyugodtan éreztem magam mellette. Először mikor a kórházba kettesben maradtam vele, féltem, kínos lesz, amiért tudom, hogyan is érez irántam. De nem hagyta, hogy ez közénk álljon. Láthatóan, őt nem érdekli a sok pletyka, amit terjesztenek rólam, mi szerint több pasit hülyítek egyszerre.
A kórházból hazakísért, ezek után, ahelyett, hogy hazament volna, leült velem a nappalinkban és megnézett velem egy filmet. Aztán még egyet. És még egyet.
Hajnali kettőkor ébredtem meg a kanapén betakarva, a vállára dőlve. Azt sem tudtam hirtelen, hol vagyok. Fáradtan, és pislogva néztem körbe, majd megállapodott a tekintetem Maxen. Mosolyogva figyeltem, ahogy valami hihetetlenül kényelmetlen pózban alszik, csak, hogy én kényelmesen elférjek. Minél többet néztem annál inkább rádöbbentem, hogy bár régóta ismerem őt és a fiúkat, egyikkel sem töltöttem tartalmasabb időt, főleg nem kettesben. Alex ez alól kivétel, akivel szörnyen komplikált, és paródiába illő kapcsolatunk, a véletlennek köszönhetően kezdődött el. Családi veszekedés, válás, a húg elszökik, és az ügyes Cameron megtalálja, hazaviszi. Ehhez még hozzátartozik, hogy a húga, fél évig csak nekem volt hajlandó megnyílni, ennek köszönhetően egy idő után, állandó átjárásom volt Hanson lakásba. Így nyilván ezek miatt közelebb kerültem Alexhez. Éljen Rosie Hanson!
Bármilyen szemszögből nézem, vagy bármennyire próbálom komplikálni a javamra, be kell vallanom most már magamnak is, hogy sosem adtam esélyt arra, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Egy dög vagyok.
A remek megállapítások, amiket a hajnali órákban fedeztem fel, igazán nem voltak hasznomra mikor már a saját ágyamba próbáltam visszaaludni. Így több órányi forgolódás utána, az ébresztőt kikapcsolva, egyszerűen, lesétáltam a konyhába és a béna kezemmel reggelit készítettem mindkettőnknek. Hiába próbáltam a lehető legnagyobb zajt csapni, a kanapénkon már reggelre eldőlt Maxet sehogyan sem tudtam felébreszteni, így maradt a másik kissé kellemetlenebb módszer. Odaálltam mellé és fogjuk rá finoman megpaskoltam az arcát, mire riadtan pattant fel a kanapénkon. Nagy szemekkel nézett rám, majd a szeme átsiklott a kezemben lévő tányérra.
- Jó reggelt. - Köszöntem neki mosolyogva, kezébe adva a tányért. - Itt a reggelid.
- Jó…reggelt…- Rekedt mély hangján hallani lehetett, hogy tényleg csak akkor ébredt. - Köszönöm.
Végül csak-csak elmosolyodott. Már a második harapásnál tartott mikor hirtelen megdermedt.
- A szüleid? - Kérdezte félénken, ami kissé megmosolyogtatott, úgy tűnt tart a szüleimtől. Amit teljes mértékben meg is értek, sznobság, sznobság hátán.
Sóhajtva leültem a kanapé másik végébe, kezemben a saját tányérommal.
- Elutaztak, üzlet…
- Testvéred? - Felvont szemöldökkel nézett rám, szerintem el sem hitte, hogy megúszta, a bealvást. Hm… Neki sehogy sem állt, olyan jól, mint Aaronnak… Aaron…
Max az arcom előtt legyezve térített vissza.
- Mi…öhm…gondolom a haverjai kollégiumi szállásán maradt, befizetett egy estére. Az is lehet, végre becsajozott.
Egy gyatra, hm… után a beszélgetés nem folytatódott tovább, inkább a gondolatainkban voltunk elmerülve, és csak csendben elcsámcsogtuk a reggelinket.
Reggeli után, átöltöztem, Max pedig elindult haza, hogy ő is lefürödjön, és tiszta ruhát vehessen fel.
Elkísértem, egy darabig, korábban indultunk, legyen ideje visszaérni.
Csakis ezért fordulhat elő, hogy most itt ülök, egyedül, padra hajtott fejjel az osztálytermünkben. Kisebb szerencse, hogy nyitva voltak már a kapuk, és bejöhettem ebben a hidegben.
Mondtam már, hogy utálom a hideget?
- Kedden nem jön be, szerdán pedig idő előtt itt van. Hűha! - Majd kiugrom a bőrömből, úgy megijedek. A nagy csend után, Aaron hangja, hirtelen érint.
Nem emelem fel a fejem a padról, és még csak nem is válaszolok neki.
- Talán többet kéne feleltetnem téged… - Szólal meg újra, és erre aztán tényleg felkapom a fejem. Azért mert volt köztünk egy hiba, képes ilyen kicsinyes dologra? Nemet mondtam, ezért megbuktat. Aha. Ez viccnek is rossz.
- Akkor sem fogok lefeküdni veled, ha 6 évig egy huzamban buktatsz meg. - Szúrom oda élesen, és meggondolatlanul. Egy pillanatra megrökönyödik, értetlenül néz, majd mikor átgondolja a dolgokat, legalább három árnyalattal eltorzul az arca.
- Mégis miért buktatnálak meg? Azért mondtam, hogy feleltetlek, mert nem szóltál hozzám, ha feleltetlek, legalább beszélsz velem. - Felsóhajt, majd a hangját megemelve az asztalomra csap. - Az istenért Cameron nem megmondtam, hogy szeretlek?! - Dühös szavai számtalanszor megismétlődnek, és újrajátszódnak a fejemben. Jóleső érzés lepi el a mellkasomat, és a megfelelő szavakat keresve nyitom a számat a válaszra. De lesokkoltam. Nincs mit mondani. Ez a pasi rohadt édes. Szeretem.
- Tudom, hogy szerelmes vagyok. - Felállok az asztaltól, és közvetlenül elé lépek. Olyan közel, hogy érzem az illatát, amitől még jobban megszakad a szívem. - Tudom, hogy az vagyok…De nekünk szabad szeretni egymást?
- 8 év az semmi… - Kezd bele, de látja rajtam, hogy ezt most nem tudja elviccelni. Tudja jól, hogy nem csak a korkülönbségről van szó. Így újra felsóhajt, és kijavítja magát. - Nem, nem szabad…
Szomorúan elmosolyodom, egymás szemébe nézünk, és percekig csak nézzük egymást. Ó ne aggódj, egy és fél év, és rád vetem magam, akkor már nem leszel a tanárom. Jó ezt újra és újra átgondolva, majdnem hallattam egy sátáni kacajt, amivel pofátlanul szétcincáltam volna a pillanatunkat. De végül emiatt sem kell aggódnom. Aaron, óvatosan megfogja a begipszelt kezem, a zsebeiben keresgél, majd egy tollat húz elő, és a gipszre ír.

Örökké szeretlek - A.H.

Visszapattintja a tollat, és az ajkait beharapva édesen, megvárja, míg elolvasom.
- Egyébként, hogy van a kezed? - Kérdésére megvonom a vállam.
- Hazudnék, ha azt mondanám, rendben van. És Cherylt is meg akarom ölni még mindig. Semmi sem változott.
- Tudod, alig bírtam szó nélkül, hogy az igazgató, egy osztályfőnökivel elengedte. Olcsón megúszta. És még úgy is néz ki mintha csak én akartam volna figyelmeztetést adni, mint osztályfőnök.
- Sejtettem, hogy így lesz…de ettől még nem tudom megcsinálni a vizsgát.
- El tudod majd táncolni…
- Mégis, hogyan? Fél kézzel nem megy…
- Akkor megváltoztatjuk a koreográfiát, így majd tudod óvatosan gyakorolni, és mire a vizsga lesz, már gipsz nélkül eltáncolhatod.
- Megváltoztathatod, a vizsgatáncot? - Csillogó szemekkel nézek rá, ha nem tévedek ez egy esély, hogy ne bukjak meg. És mindezt azért mert… - Miért is tennéd meg értem?
- Még csak véletlenül sem azért mert, esténként nem tudok elaludni, hiszen rád gondolok… - Viccelte el újra, de megráztam a fejem mire ő összeszedte magát. - Nos azért mert sajnos a diákom vagy. Az osztályfőnöködként én egy második… - kicsit megakad. - Öhm…apa….féleség…vagyok… Jó ez furán hangzik miután megcsókoltalak…de érted. Az osztályomban egy gyereknek eltört a karja, és én mindannyitoknak jót akarok. Jó talán Cherylt aki bántott, és Davidet, esetleg Alexet nehezebb kedvelni, mivel nem tudok nem versenytársként nézni rájuk. Szóval… - A hajába túr, én pedig mosolyogva nézek rá. Ennyit beszélni, még egy huzamban nem hallottam. A menő Aaron Hyde, zavarba jön attól, amit mond. Francba, hogy ilyen édes.
- Ez esetben köszönöm. - Közelebb lépek hozzá, még amennyire tudok, mert amúgy is kevés hely maradt kettőnk közt.
- Nem megy ez nekünk… - Suttogja. Nem, nem tudok távol maradni tőle. A pokolban égek el. Ennyi bajom legyen.
- Jó reggelt! - Na ez sok. Mára már másodjára lepnek meg. Sasha szokásos vidám, csengő hangján köszön. Ellépek Aarontól és Sashához fordulok, hogy megöleljem.
- Hát ez kínos… - Sziszegi Aaron halkan, mire Sasha felnevet.
- Dehogy az! - Ezt imádom Sashában. Profi benne, hogy csináljon úgy mintha semmi sem történt volna. Eltol magától és a kezemet végigmérve, aggódva rám néz. - Hogy van? Nagyon gáz?
- Túl élem. Köszönöm, hogy megvédtél, nem is tudtunk azóta beszélni…
- Már elnézést, de honnan tudod? - Kap észbe Aaron, aki felvont szemöldökkel a padot támasztva, pásztáz minket.
- Tudja nem volt nehéz kitalálni. - Sasha válaszára, Aaron nagy szemekkel, bólogatva elfordul, és úgy dönt, nem száll vitába a barátnőmmel. A fejét fogva leül a tanári asztal mögé és csöndben, a papírokat kezdi átolvasgatni. Ahogy ismerem, pont leköti a figyelmét.
- Ú ráírhatok én is! - Sasha kap a lehetőségen, és már keresi is a tolltartóját, hogy valami igazán értelmeset írjon a törött végtagomra. Ahogy szokás ez. J
Nemsokára rá, elkezdtek a diákok beszállingózni az iskolába és a termekben is. Megérkeztek a Wayne ikrek, Cory és a fiúk, Sam Taylor szerdához képes szokásosan toppon volt. Ázsiai származású osztálytársunk, tökéletes géneket örökölt, így az osztály, sőt az iskola egyik legszebb diákja volt. Mosolyogva köszöntött, átölelt, jobbulást kívánt, és külön a kérésemre koreaiul írt a gipszemre. Remélem nem hasonlót, mint amilyenekkel a fiúk akartak szívatni. Persze amikor meg nem engedtem nekik, akkor csalódottan lehurrogtak, hogy elrontom a bulit.
Csengetésre szinte mindenki megérkezik a terembe. Szinte. Max és Cheryl nem jöttek. Aaron visszarendezgeti a papírjait és felállt az asztaltól. A karórájára néz, majd köhint egyet.
- Mindenki megérkezett?
- Nem Mr. Hyde! Max és Cheryl hiányoznak. - Jelenti Blair. Szinte abban a pillanatban Max fut be. Lihegve megáll, az ajtóban, elnézést kér a késésért, Aaron pedig válasz kép biccent, hogy nyugodtan üljön le. Max a padja felé siet, s mikor elhaladt a padom mellett összemosolygunk. Sose késett még.
- Jó reggelt mindenkinek. Cherylt ne várjátok, valószínű nem mer bejönni az órámra, viszont örömmel látom Alex Hanson ma úgy döntött megtisztel a jelenlétével. - Az osztály felnevet, úgy látszik mindenki elkönyvelte ezt egy jó kapcsolat kezdetének.
- Ez csak természetes tanár úr. - Szól mögülem Alex, Aaron pedig akarata ellenére elmosolyodik.
Így Maxel kibővülve megkezdi az órát. Ami szinte elröpül. Hiába a dupla óra, ha az is túl gyorsan megy el. Szomorúan veszem tudomásul a második óra végét jelző csengőt, Aaron pedig az osztálytól elköszönve, már el is tűnik.
A nap közepére az eső is elered, de ma különös módon a mi társaságunkra nem nyomta rá a bélyeget. Ebédnél a szokásos asztalunkhoz ülök Sasha és Max közé. Cory épp valami kihagyhatatlan alkalomról mesél Alexnek, amin mindannyian jót nevetnek. Észreveszem, hogy Max sokszor néz felém, én pedig az utolsó alkalmat megelégelve, incselkedve meglököm a vállammal, hogy hagyja abba. Így végül különcködve ketten más témákba kezdünk. Egészen Ronnie és Adam érkezéséig, szünet nélkül, be nem áll a szánk. A jókedv ragadós.
Valahogy megérezve, hogy Ronnie közeledik, feléjük tekintek és a falat majdnem a torkomon akad. Ronnie, ma sem néz ki másképp, nem változott meg a külseje, ahogy Adamnek sem. Csupán annyi változott, hogy egymás kezét fogva lépkednek, és ez nekem valahogy kimaradt. A többiek furán néznek rám, ahogy köhécselni kezdek, persze ők nyilván képbe vannak.
- Azt hiszem valamiről csúnyán lemaradtam. - Nézek legjobb barátnőmre, ahogy Adammel velünk szemben az asztalhoz helyezkednek, és mosolyogva összenéznek.
- Tudod, amikor pénteken nem találtuk meg Ronniet. Na, együtt tűntek el. - Köpi be azonnal őket Sasha.
- Nem gondoltad, hogy ezt meg kéne osztanod velem? Már nem vagyok legjobb barátnők? - Kérem számon, felháborodottságot tettetve.
- Sajnálom, hétfőn amiatt a ribanc miatt, el kellett napolni a bejelentést. Utána akadt nagyobb gondod. - Na, igen. Nem igazán hagytak aznap teret nekem.
- Örülök nektek. - Átnyúlok az asztal fölött a sérült kezemmel, és gyengéden már amennyire lehetséges megszorítom a kezét.
- Hékás ez meg mi? - Kurjant fel Ronnie izgatottan, mire mindenki felé néz. - Örökké szeretlek. A.H ??? A.H? Csak nem Alex Hanson?
- Úúú… - Csattan ki egyszerre az asztalnál ülő barátaimból, kétségbeesetten összenézek Sashával, ő aggódva néz vissza rám.
- Persze, hogy ő. Örök legjobb barátok. Örök Friend Zone. - Égeti, Cory Alexet, aki nem reagál, mivel velem van elfoglalva. Összeszűkült szemmel méreget. Az asztalnál hárman tudjuk, hogy nem ő írta. De nem árul el. Észbe kapva, késve reagál Cory és a többiek piszkálódására. Így gyorsan lecseng az egész. Innentől maradok az evésnél. Örülök, hogy ezt ideiglenesen megúsztam. De meddig?
Órák végére igaz, hogy az eső eláll, de addigra mindenki agy halottként tolong a folyosón, hogy minél előbb hazajusson. Én és Sasha a tornaterem felé indulunk, megígérte, segít megtanulni, a koreográfia részeit, amikről lemaradtam.
Nem vészes mozdulatok. Könnyen megjegyezhetőek. Gyorsan betanulhatóak. De amikor az ember csak az egyik kezére hagyatkozhat, bizony a legkönnyebb mozdulatok is megizzasztják.
De túléltem. Így viszonylag nyugodt és békés nap után, megtanulva a koreográfiát, boldogan, és elégedetten lépek ki az iskola kapuin. Sasha, egyből a suli előtt várakozó Cory nyakába ugrik, bár alig 1 órája váltak el, hihetetlen hogy tudnak örülni egymásnak. Elmosolyodom magamban, megindulnék feléjük, de megpillantom Maxet. Cory kocsija felől sétál felém. Ahogy odaér, úgy érzem meg kell, hogy öleljem, amit meg is teszek.
- Van egy tippem, miszerint nem Sashára vártál ennyit. - Elengedem, és hagyom szóhoz jutni.
- Nem tényleg nem… - Mosolyog rám őszintén.
- Akkor csak erre jártál…
- Meglehet.
- Ó értem, akkor megyek is. - Teszek egy lépést hülyülve, mire ő visszahúz óvatosan.
- Jól van, miattad vagyok itt.
- Ó, ne, tényleg?
- Kérdezni szeretnék valamit… de kérlek, ne nevess ki, sőt ha nem akarsz, nem kell válaszolni… csak…
- Ki vele Clarke. - Sürgetem a vezetéknevén szólítva. Kifújja a levegőt, és megfogja mindkét kezemet, egyenesen a szemembe nézve.
- Camy, szeretném, ha barátnőm lennél. Szeretlek. - Döbbenet jár át, amit nem mutatok ki. Nem mondhatom, hogy váratlanul ért, de azt sem, hogy számítottam rá. A számat rágcsálva nézek rá. Ha valaki ismer eléggé, tudja, hogy ez a kérés most megizzaszt. Gyorsan barátnőmre pillantok, aki észrevétlenül jelez, hogy nyugodjak meg. Nem kell, hogy megkérdezzem, tudom, mire gondol. Ez lenne a reális lépés. Egy pasi, akivel nyugodt szívvel együtt lehetek. Ahogy mondja, szeret, és én sem vagyok közömbös iránta. De hazudnék magamnak, ha azt mondanám, nem gondolok többet Aaronra. Megbántani akarom Maxet? Nem azt sem.
A szemeibe nézek, látom, szinte visszatartja a levegőt. Elmosolyodom, és átkarolom a nyakát. Nem okozok csalódást.
- De csak ha te is a pasim. - Mondom, kissé idegennek érezve szavaim.
Max szívéről abban a pillanatban, egy kő esik le, és felbátorodva átkarolja a derekamat. Lágyan az arcomra simít, végignézve rajtam, végül tekintetével megállapodva az ajkaimon. Nem húzódok el, megadva az esélyt neki, hogy megcsókoljon. Amit nem szalaszt el. Közelebb húzva magamhoz, viszonzom a csókját, és megállapítom, hogy hihetetlenül jól csókol. Talán, ha Aaron azelőtt nem csókolt volna meg, azt mondanám ez a legjobb csókom. Egy olyan csók, amibe a legtöbb lánynak megremegne a lába.
Ez egy esély neki, hogy megismerjük egymást. Egy esély nekem, hogy túl lépjek a fétisemen.
Soha nem érdekelt egy velem egy korú sem. És amióta találkoztam Aaronnal talán rájöttem miért érzek így.

Ha eltévedtél, az eddigi szereplőket megtalálod itt:  http://tanar-diak-kapcsolat.blogspot.hu/p/szereplok.html

Díj

Ó te jó ég! >< Nagyon szépen köszönöm a díjat Rékunak, a : The Originals - A nemes csábító írójának. Hihetetlenül jól esett.
UTÓLAG ÍRTAM: 08.27.-én megkaptam a másodikat is, így köszönöm szépen deltának is a Bet & Breakfast blog csodálatos írójának. :)

Szabályok!

Írj 11 dolgot magadról.

Válaszolj a jelölő 11 kérdésére.

Írj 11 kérdést.Jelölj, küld 11 embernek.

11. dolog rólam

1. Sportszerűen táncolok
2. Van egy aranyos kis fehér Westie kutyám.
3. Több éve rockot hallgatok, bár mostanság az alternatív felé hajlok.
4. Több történet van a fejemben, tervezek még blogot írni.
5. Kiskorom óta, nagyon önálló vagyok. Sosem kellett senki mellém, hogy rendbe legyen az életem.
6. Bár önálló vagyok, ha baj volt, ha nem, mindig mellettem állt a legjobb barátnőm, akivel egy táborban, egy nagyon nagy balhé árán ismertük meg egymást.

7. Nöel Alyson könyvei miatt kezdtem el olvasni.
8. A madártej, számomra egy drog :)
9. Oda és vissza vagyok, a Marvel világért. Vasember mániás vagyok.
10. Bár több százszor megnéztem a filmet, mindig elsírom magam rajta, volt barátomra emlékeztet, aki régen nagyon nehéz időben mosolyt csalt az arcomra, de elvesztett. Azért a vele töltött idő szép emlék marad. - Ez a film, a One Day.
+1. A Tanár-diák kapcsolatnak már régóta megvan az egész forgatókönyve, tehát a történet hosszú időre előre megvan már a fejemben, és van ami már le is van írva :) Remélem mindenkinek tetszeni fog a befejezése is, mint ahogy nekem az ami a fejemben lezajlik. ^^

11 válaszom Réku jelölésére.

1. Kedvenc sorozat(aim)? - Vampire Diaries, Zöld Íjász, Originals, Las Vegas, Game Of Thrones.
2. Hány testvéred van? - Már csak egy.
3. Szereted a Hawaii five-ot? - Bár a sorozatot nem ismerem, adok neki egy esélyt. Meg szeretném nézni.
4. Harry Potter fan vagy? - Nem szeretem a Harry Pottert.
5. Láttad vagy olvastad már a Szürke Ötven Árnyalatát? - Igen, olvastam, évekkel azelőtt, mielőtt, Magyarországon nagy divat lett volna, hogy minden második ember olvassa utazás közben, és pornókönyvként emlegették volna.
6. Milyen műfajú könyveket olvasol szívesen? - Minden könyvet amit a kezembe adnak, vagy veszek, szívesen elolvasok.
7. Kedvenc íróid? - Sir Arthur Conan Doyle

 Nöel Alyson, Jennifer L. Armentrout, Sylvian Reynard, , Jeaniene Frost, Sylvia Day, Jodi Ellen Malpas, Kiera Cass

8. Miért kezdtél el írni? - Túl sok történet volt egyszerre a fejemben, valamelyiket muszáj volt leírnom.
9. Melyik a kedvenc blogod? - http://avengers-jegmadar.blogspot.hu/ --> ÁÁ nem vasember miatt :I
10.Melyik az a város vagy ország, ahova egyszer el szeretnél majd jutni? - Olaszországba vissza.
11. Mi vagy mi volt a kedvenc tantárgyad a suliban? - Ének (mert zeneis voltam), Irodalom, Földrajz, Történelem.

11 válaszom delta jelölésére.

1. Melyik a kedvenc filmed? - Kifejezetten kedvenc nincs. Kedvencek! Azok vannak. Minden film ahol Robert Downey Jr. felbukkan, a Marvel filmek. A Beavatott és az Éhezők viadala, A számos pasas, a One Day, vagy akár az Ilyen az élet.
2. Mi a legnagyobb álmod? - Szerintem nincs kifejezetten álmom, semmit sem kergetek. Örülök a mának, és próbálok stabil lábakon élni.
3. Mióta blogolsz? -  2015 Április
4. Emlékszel még az első írásodra? - Többször nekikezdtem, nem került publikálásra. Miért? Nem tudom. Sosem ültem le és írtam tovább, talán nem bíztam magamban, vagy ilyenek.
5. Jelenleg mi a kedvenc dalod? - Sok van. nagyon széleskörű az ízlésem. De itt van néhány :)
- Red Hot Chili Peppers - Can't Stop
- Aaron Smith - Dancin (KRONO Remix)
- Bring Me The Horizon - Throne
- Tiësto & KSHMR - Secrets (feat. Vassy)

6. Melyik városban élnél legszívesebben? - Szívesen élek Budapesten is, de élnék Barcelonában, vagy Olaszország bármely városában is. Krakkó is szóba jöhetne. :DDD
7. Ki/mi inspirál, hat rád a leginkább? - A zene, és a ritmus amire elkezdek énekelni, amitől szomorú vagy vidám leszek, az a fajta zene és ritmus amik a lábaim alatt dübörögnek, és elkezdek táncolni a hatásukra, A színek, amiket látok egymás mellet, és fél percre rá ecsetért vagy ceruzáért kapok, hogy a fejemben megalakult kép a papíron vagy vásznon legyen megörökítve. Az utcán sétálva, csendben figyelve az embereket, néha elmosolyodom, vagy épp elszörnyedek, és hazaérve valaki más fájdalmát és örömét átérezve leírom azokat. Én ezt nevezem inspirációnak.
8. Tudsz pókerezni? - Nem és sose fogok tudni. :(
9. Melyik zenei műfaj áll hozzád a legközelebb? - Most jelenleg egyik sem. Mindegyik zenei stílus korszakom, egy-egy olyan személyhez kötöttek, akiknek már se híre se hamva. Jelenleg csapongok. De ha nagyon választani kéne. Alternatív.
10.Hallottál már Dévaványáról? Ha az van Mezőtúr felé akkor igen. :D
11. Hol szeretnél tartani 10 év múlva?

• Sikeres érettségi. ✔
• Sikeres vizsgák. ✔
• Egyetem. ✔
• A szakmámnak megfelelő munka, amiért megérte végigszenvednek a gyakorlatokat. ✔
• Stabil pénzügyi helyzet. ✔
• Stabil ház a fejem fölött, ami az enyém. ✔
• Tartós kapcsolat, szerelem, férj. ✔
• Gyerek, vagy gyerek a hasban.  ✔

11 kérdésem.

1. Miért éppen ez lett a blogod témája?
2. Mi a fő zenei stílusod?
3. Van kedvenc filmed?
4. Szoktál más blogokat olvasni? Ha igen melyik a kedvenced?
5. Ismered bármelyik Marvel hőst? Ha igen van kedvenced?
6. Van háziállatod? 
7. Voltak emberek akik támogattak, a blogoddal kapcsolatban?
8. Ha negatív kritikát kapsz, hogy fogadod?
9. Papíron jegyzetelsz, vagy szereted, egyből elektronikusan leírni a gondolataid?
10. Olvastad a Beavatott trilógiát?
11. Mit szólsz azokhoz a könyvekhez, amiket megfilmesítettek? Pl: Szürke Ötven Árnyalata, Beavatott, Éhezők viadala.

11 Jelöltem.

1. Wattacukorfelho -
2. Zoe V. Campbell - http://thedevilwithin-zvc.blogspot.hu/

3. Brooklyn Lovegod - http://turhetetlen-bl.blogspot.hu/

4. Lilly Smith
5. Naomi L.Price 
6. Vivien Füzesi
7. Vanessa J. Frye
8. Lucy Berger
9. LittlePengin - Fray Hastrain - http://mybrotherlukehemmings.blogspot.hu/

10. Anett Monos

11. HannaVirág

11. Képek

11. Képek

Sasha vitt haza. Nem vett észre senki, hogy korán eltűntem, vagy, hogy mi történt igazán. Csak mi hárman tudjuk. Illetve most jelenleg négyen tudnánk róla, ha Ronnie nem szívódott volna fel péntek este.

Csodálatos hétvégén vagyok túl, de itt már az magában pozitívum, hogy túl vagyok rajta. Nemhogy túl vagyok rajta, most úgy sétálok a suli folyosóján, mint akinek soha semmi gondja.

Végül is én nyertem. Megválasztottak bálkirálynőnek David Roger mellett.

Ez mind a hatodik gratuláció után esett le, ahogy elhaladtam az emberek mellett. Így a mai napi programom valószínű annyiból fog állni, hogy lefotóznak Daviddel a lehető legtöbb helyszínen és szögben. Sokszor láttam már, az előző nyerteseknél a beosztást. Evant már meg is kértem, hogy hozza el a báli ruhámat és a cipőt hozzá. Bár soha többé nem akarom magamra venni, tudom, hogy el kellett volna hoznom magammal mára, hogy lefotózhassanak minket a báli ruhánkban, meg a kabalával, utcai ruhában, és persze az edzőruhánkban, amiben én táncolok, David pedig kosarazik. Ezer és ezer képsorozat arról, hogy mennyire szeretjük az iskolát, hogy mennyire szeretjük a sportot, és mennyire szeretjük egymást. Mert itt mindenki szeret mindenkit. Nyilván akkor már a tánccsapat és a kosárlabda csapat kapitánya főleg. Igen meggyőződésem, hogy az ilyesfajta reklámok miatt választottak pont kettőnket, akiknek semmi közük egyébként egymáshoz, bálkirálynak és bálkirálynőnek.

A gondolatmenetem végére alig lépek be a termünkbe, máris megszólal a hangosbemondó, miszerint  Cameron Russelt és David Rogert várják a tornateremben. Sóhajtva a terem másik végében ülő Sasha felé nézek, aki két hüvelykujját fölfelé tartva, mosolyogva biztat. Alex pedig szokásos módon, mindenről lemarad akárcsak én, kérdőn néz felém, én pedig csak legyintek egyet, jelezve, hogy később majd elmesélem.

David odaér mellém addigra, és széles mosollyal köszönt. Pénteken segített Phil ellen, bár nem ismerem jól, és körülötte mindenki utál, ő ahelyett, hogy utálna, segít, és a barátom próbál lenni. Így én sem viselkedhetek másképp.

- Jó reggelt királynőm! - Előveszem a leghatározottabb, és igazibb mosolyom és igyekszem bele menni a játékba. Az egész napot vele töltöm ugyan...

- Neked is királyom.

- Mehetünk? - Bólintok, és még utoljára visszanézve a barátaimra, elindulok mellette a tornaterembe.

A folyosón sokan bámulnak minket, sugdolóznak, vagy csak idegesítően összekacarásznak, pedig nem adok okot pletykára, de azért óvatosságból megtartottam a tisztes távolságot vele.

Ha tudnák, hogy engem csak Aaron érdekel...

Megrázom a fejem, visszazökkentem magam a valóságba, és gyorsabban teszem meg a lépéseket a tornateremig. Ahogy belépek, látom, hogy több osztálytársunk is dolgozik a fényképeken. A fotós állványnál az ikrek, Peter és Robert Wayne veszekednek valami lényegtelen dolgon. Nem sokkal mellettük Tish Parker sminkeli ki a bálon kiválasztott, udvar lányok egyikét. És persze Mark Scott sem hiányozhat mellőle, mivel ők ketten Sasha és Cory mellett a második stabil páros az osztályunkban. Bár Marknak semmi dolga, ők szeretik túlzásba vinni az együttlétet.

Mire mindenkinek elkészül a csinos, most van a bál, és baromi jól érezzük magunkat smink hihető fajtája, addigra a bátyám is megérkezik, és minimális szóváltás után, már a ruhámmal rohanok vissza újra felvenni azt.
A mellettem lévő Davidre nézek, a kék nyakkendőt úgy látszik a hétvégén lecserélte vörösre, ahogy beállt mellém azonnal észre vettem.
- Messzebb nem tudtatok volna egymástól megállni? Gyerünk, bál király és királynő! Karold át, akaszkodj rá, mit bánom én, még az se segít rajtatok, hogy jól fotózok. Közelebb! – Roberten látszik a fáradtság, unott hangon darálja le az instrukciókat, mély sóhajokkal megtoldva a mondandóját.

- Nyugalom. Rád férne egy kis szünet, nem gondolod? - Ajánlja fel Peter nevetve testvérének, sokadszorra a lehetőséget. Peter csendes fajta. De ha kicsi a társaság, és tudja szívni a testvére vérét, nincsenek aggályai.

- Hahaha! Tudod mit, eleget segítettél mára. - Robert az ajtó felé mutat mérgesen, Peter kuncog Mark és Tish társaságában, mi meg Daviddel visszatartva minden nevetésre feszülő izmunkat, összenézünk, finoman közelebb húz magához, és percekig mozdulatlanul állunk, várva, hogy Rob újra ránk figyeljen, és fotózzon.

Három teljes órába telt, az egész. Ezalatt számtalanszor szétsírtam a sminkem. Az órák legnagyobb feladata az volt, hogy komoly bírjak maradni, ugyanis mint kiderült, nem csak Peter, de az osztályomnak ez a fele is szereti szívatni Robertet. Robert a laza, Peter a visszahúzódó, de amikor Rob előveszi a fényképezőt, a szerepek felcserélődnek, mivel az egyébként higgadt Roberten ez az egyetlen fogás.

Furcsa, de jó érzés, a barátaimon kívül más osztálytársaimmal is így eltölteni időt, még nem volt alkalom rá, csak pillanat.

Kisebb csőcselékként vonulunk végig a folyosókon, a termünket megtalálva, befurakszunk az irodalom óránk közepére. Az ajtóban megtorpanok fél másodpercre, de nagyon gyorsan elrántom a fejem, és a helyemet megkeresve leülök.

Aaron végignéz a társaságunkon, kérdésre nyitja a száját, látni rajta, hogy nem örül, hogy zavartalanul bevonultunk.
- Valaki meg tudja mondani, hogy hol voltatok eddig?

- Robert válasz helyett leteszi a fényképezőt a tanári asztal mellé, és csöndben leül a hátsó sorba.

Aaron felkapja, és lapozgatni kezdi benne a képeket, mosolya, és jókedve egyre inkább halványul, mikor a végéhez ér szinte szikrákat szór a szeme. Rám néz, én pedig automatikusan lejjebb csúszok a széken, pedig nem tehetek semmiről.

- Jók lettek a párról a képek, Wayne. - Jegyzi meg kissé gúnyosan.

- Köszönöm, de a képen Camy és David van…

- Igen… azt jól látom…- morogja, mély, szokatlanul ideges hangján.
- Valami gond van, tanár úr? - David értetlenül, a tanárunkra mered, de választ egy hamar nem kap. Látom Aaron arcán, igazán megfeszíti magát, hogy ne mondjon semmi nem ide illőt.
- Nem… nincs gond. - hangosan kifújja a levegőt, és felül az asztala mögül. - Az órának vége, elmehettek…
Ezt nem hiszem el. Azonnal felpattanok, és szélsebesen elhagyom a termet, szigorúan előre nézve, ahogy elhaladok előtte. A folyosó még üres, így nem marad akadály előttem. Vagy is én ezt hiszem. Egy kéz nyúl felém és kíméletlenül, durván hátrarántja a kezem, maga felé fordítva. Cheryllel találom szembe magam.
- Miért kell, hogy mindenhez közöd legyen? - Ordít felém, vörös fejjel. - Miért kell a középpontban lenned? Miért nem elég egy pasi? Miért szórakozol mindegyikkel??? Alex és Maxon valami hihetetlen módon oda vannak érted, de nehogy azt hidd, hogy Daviddel is eléred a célod! Akadj le róla, különben esküszöm, megtéplek!
Leesett állal bámulok Cheryl kétségbeesett képébe.
A kép, amit készítettek rólunk Daviddel nem igazi. Akik két embert párosítanak, úgy, hogy nem kérdezik meg részt akarnak e venni benne, azok nem gondolják át, hogy van, akinek fájdalmat okoznak azokkal a képekkel. Elég magam elé képzelnem Aaront, és máris megsajdul a szívem.
- Cheryl, ezek a képek, tudod jól csak a reklám miatt készültek, nincs semmi közöm Davidhez...
- Ne hazudj ribanc...péntek óta mást sem hallgatunk, mint, hogy Cameron így, Cameron úgy...Most meg a tanár úr is megerősíti. Ha nem hallom órán, hogy egy párként emleget titeket... - Félredönti a fejét, és jobban rászorít a kezemre, kissé elcsavarva azt. Felszisszenek a fájdalom erősségétől, érzem, hogy lassacskán a kezem feladja. - De...jobb, ha tudod, hogy ezt sosem bocsájtom meg neked. Esküszöm, hogy pokollá teszem az életed. - Cheryl fenyegetése tudom jól, hogy igazi, de egy szavát sem akarom hallani többet. Próbálom, kihúzni a kezem a szorításából, de egy szánakozó pillantás kíséretében, tovább csavarja azt. Hallom, ahogy hangosan megroppan, én pedig élesen felordítva térdemen landolok az iskolafolyosó közepén.
Hullani kezdenek a könnyeim, próbálok felnézni, látom, ahogy Aaron az a teremből kifut és megpillant engem. Tudom, hogy ide fog jönni, de az hiba lenne, sokan látják. Könnyeimen keresztül is látom, arca eltorzulását, ahogy átéli a fájdalmat, amit azért érez mert engem így lát. Ahogy gondoltam, megiramodik, de Max megelőzi. Aaron így megtorpan, Max pedig elém lépve azonnal, felkap a földről. A sérült kezemet óvatosan megfogja és a nyakába helyezi. Látom, de nem érzem. Ép kezemmel a könnyeimet letörölve, körbenézek, meglátom Alexet, akit Cory és Adam fog vissza, hogy le ne üsse Cherylt. De Sashával nincs ekkora szerencséjük. Legjobb barátnőm, jó táncos létére, kecsesen és könnyedén átbújik a tömegen, és gyors léptekkel a cicababa előtt terem, egy jókorát lekeverve neki. A csattanástól összerezzenek Cheryl hátratántorodik, menekülési útvonalat keres, de Sasha gyorsabb nála, és a hajánál fogva a földre húzza. Az emberek elnémulnak, döbbenten nézik a jelenetet, hiszen a békés, és állandóan vidám Sasha, olyan dühvel és erővel pofozta fel, hogy a legtöbb ember most már átgondolja, a kicsi a bors, de erős jelentését.
Bár Sasha helyben megölni készült Cherylt, sikeresen elhúzzák, még ha a barátnőm, a levegőben rugdossa is őket.
- Te szemét kígyó, eltöröd, az iskola legjobb táncosának a kezét, hogy ne tudja megcsinálni az évet??? Milyen ember az ilyen??? - sikítja Sasha hisztérikusan, de hamar elnémítják.
Aaron Cheryl mellé lép, nem kímélve őt felhúzza a földről és az igazgatói felé kezdi lökdösni, de előttem még megáll.

- Maxon vigyétek kórházba, neked pedig jobbulást Cam... - Fordul először Max felé majd szólít ritka becenevemen Aaron. Újra elindul Cherylt maga előtt irányítva, egyenesen ellépve, a szintén szabályt szegő barátnőm mellet. De meg nem ússza, pillanatokra rá egy másik tanár megragadja, és elviszi Sashát, Cheryl után.

- Emberek vége a műsornak, mindenki menjen inkább a dolgára! - Cory, kimért, és hűvös hangon szól a nemkívánatos, nézők felé, akik szerencsére azonnal felfogják, aránylag gyorsan szétoszlik a tömeg. - Max hozd Camyt, elviszlek titeket.

Nincs erőm azon gondolkozni, hogy mit gondolnak rólam, vagy, hogy miért Max visz a karjaiban. Szipogva a mellkasának engedem a fejem, és hagyom, hogy betegyen Cory terepjárójába. Max beül mellém, másik oldalamról pedig Ronnie huppan be. Liheg, látszik rajta, futott, hogy mellettem lehessen. Akárcsak Alex...

Bárhogy néznék körbe, mindig a barátaim vesznek körbe. Bármi van. Bárki bánt. Bármikor.

Valószínű eltörték a kezem, és kiestem az évből, de sírástól fáradt szemem lehunyom, és elmosolyodom. Mellettem vannak, és ezt nagyon...

- Köszönöm...- suttogom, mielőtt elnyomna teljesen az álom.


Az eddigi szereplőet megtalálod itt  :) :
http://tanar-diak-kapcsolat.blogspot.hu/p/szereplok.html

10. Herceg

10. Herceg

Ezek után nem tudok a szemébe nézni. Vagy bemenni az óráira.
Már józanul átgondolva legszívesebben megtapsolnám magam.  A pocsék alakításért, a lebukásért, és kínos helyzetek miatt, amibe saját magamat kevertem bele.
Életem legkínosabb pillanata lett hivatalosan is, a perc mikor a tanárom visszautasított engem, és félmeztelenül kisétált az ingjét a vállára dobva.
Amikor elterveztem, hogy elüldözöm magam mellől azt valahogy elfelejtettem, milyen hatással van rám. És a teste se utolsó.
Ezredszerre is megnézem magam a lánymosdó tükrében, és megismétlem a számtalanszor eljátszott ruhaigazgatásom.
Smink rendben. Nem látszik, hogy az életemet is kisírtam, ezalatt a fél óra alatt. A kisírt szememen a smink nagyon sokat segített.
Kifújom a levegőt, majd feltépem az ajtót, magabiztos léptekkel indulok vissza, mielőtt még meggondolnám magam.
A teremből kiszűrődnek mindenki kedvenc dalai, aminek én momentán örülök, mert így nem tudok a hülye gondolataimmal foglalkozni.
Ahogy, közelebb érek egyre tisztábban hallom a zenét, s mikor az lengő ajtó elé érek, már szinte olyan, mint ha bent lennék. De nem vagyok. Mert egy nyuszi vagyok. Nem a cuki fajta…inkább a sírós, morcos.
Ezt átgondolva, kicsit megfeledkeztem magamról, és mint egy bolond szemezek az ajtóval, képtelen vagyok mozdulni.
Utoljára kifújom a levegőt, és az ajtókarért nyúlok, hogy kinyissam az ajtót. De valaki a másik oldalról megelőz, és teljes erőből kiront, ezzel nagy lendülettel kibillentve az ajtó két szárnyát. Az utolsó pillanatban ugrok el, megelőzve, hogy a fejembe nyomja az egészet. Döbbenten nézek az emberre aki, még annyira sem figyel a környezetére, mint én. Gondolatban, már ezer beszólást kitalálok, és már ordítanám le, de nagy nehezen tudomásul veszem, hogy csak a barátnőm rontott rám.
- Jaj istenem, elnézést…Cameron?
- Sasha? – Felvont szemöldökkel nézek rá, ez az este kezd paródia gyanús lenni.
- Hol a fenébe voltál? Ronnieval téged keresünk egész este! – Lassan végigméri a ruhám és a sminkem, én meg magamban imádkozom, hogy ne vegyen észre rajtam semmi különöset.
- Összegyűjtöttem pár kínos iskolai emléket. – Jegyzem meg halkan, de azt hiszem, ezt nem tudja hova tenni. Nem túl sokat gondolkodik rajta, de a ruhámat tovább méregetve elmosolyodik, és a karomba bök.
- Camy, ez a ruha csodálatos! A tanárok mit szóltak hozzá? Kiakadtak? – Kezével belém karol, jelezve, hogy ha már megtalált, akár vissza is mehetnénk a bálra.
Végig gondolom, hogy találkoztam e egyáltalán tanárokkal, de az egyetlen tanár, akivel találkoztam, az rám mászott, tehát azt hiszem tetszett neki. Bár utána, sietősen távozott. Biztos a ruha volt az oka. Magamban elmosolyodom, hogy még ebből is poént gyártok, és nem bírok egyszer végre komoly maradni.
- Sikerem volt. – Sasha velem együtt elneveti magát, és így hála a barátnőmnek mindenféle megjátszás nélkül, mosolyogva lépek be a hangzavarba. Sasha azonnal a többiekhez vezet, ahol már Ronnie, és a három fiú, Cory, Max és Adam várnak minket.
- Na, megjött az elveszett fekete bárány is! – Cory széttárt karokkal üdvözöl, és amint mellé lépek átölel. Adam mosolyogva biccent felém, Max pedig kicsit sem feltűnően tátott szájjal végig mér.
- Azt hittem el sem jössz. – Ronnie csillogó szemekkel húz magához, hogy átöleljen ő is. Ez nem túlzás kicsit?
- Srácok, előbb itt voltam, mint ti! Én vártam rátok! Még, hogy eltűntem… - Szem forgatva, kissé erőltetetten felnevetek. Semmi gond. Itt vannak a barátaid Camy. A pasik jönnek mennek, de ők most is itt vannak.
- Kislány ugye nem miattunk öltöztél így ki? – Csipkelődik Cory, de tudja mit, én nem fogok zavarba jönni.
- Ühm…nem, csak Max miatt – kacsintok Max felé, ő pedig zsebre tett kézzel mosolyra húzza a száját, kissé lesüti a szemét. Mindenki más nevet, és díjazza a poént. Tényleg csak én nem vettem észre, hogy kedvel? Atya ég… téma váltás…azonnal.
- Alex, nem tudjátok merre van?
- Nem tudott eljönni, valami halaszthatatlan dolga van. – Legyint egyet Sasha, Ronnie aggódva pillant felém.
- Mi a baj, nem elég neked Max? Már Alex is kell? – A hátam mögül, egy mély hangot hallok, de nem a kedves barátságos fajtát. Phil Lewis az. Cheryl egyik pincsije. Megfordulok, és szemébe nézek, ő csak dölyfösen méreget.
- Mi a francról beszélsz? – Csattanok fel, a barátaimmal viccelődünk, hiszen tudják jól, én egyikről sem tehetek, senkit nem kértem, senkit nem bíztattam, hogy így érezzen. De ezek elintézik, hogy én legyek a szemét ribanc.
- Hát a pasikról, akiket magadba bolondítasz. Mindegyik szenved egy kicsit, de nem választasz senkit. Élvezed ugye? Alexel már lefeküdtél? – vigyorogva sorolja a dolgait, mire én egyre pocsékabbul érzem magam. Hogy képzeli? Már éppen egy pofont kevernék le neki, amikor valaki megfogja hátulról a vállam, és magához szorít.
- Ha nem tetszik, hogy te nem vagy az esete, talán nem így kéne bosszút állni, panasszal Chery felé vonulj, ő szívesen ugráltat továbbra is. – Max mély és fenyegető hangjától, Philip tesz egy lépést hátra, így nekiütközve Davidnek. Ijedten hátra néz, Davidet meglátva kicsit összébb húzódik.
- Elnézést Cameron, a barátom sem tudja mi ütött belé. Szerintem, beütötte a fejét. Azonnal bocsánatot kér. – David erősen rámarkol Phil vállára, mire ő felszisszen.
- Bocs… - Dobja elém kelletlenül a szót, majd olyan gyorsan eltűnik Daviddel, hogy reagálni sem marad időm. Szép…
Az este többi része zavartalanul telt. Táncoltam mindhárom fiúval, és a lányokkal is. Még Thomas Leroyal is sikerült, a fiúk csapattársával. Sokat nevettünk, de mostanra, már kifulladva ülünk a táncparkett szélén.
- Profi táncos akartam lenni, de azt hiszem ezt most már kétszer is átgondolom. – Panaszkodom lihegve, a lányok pedig egyetértően bólogatnak. A fiúk már fél órája feladva összerogytak a sarokban. Sportemberek mi?
- Elmegyek vízért csajok, mindjárt jövök. – Felpattanok és az életmentő folyadék felé veszem az irányt. A pultnál két pohárral egyből iszom, mikor a harmadikat tölteném, egy kéz nyugszik meg a vállamon, mire én ijedtemben majdnem elejtem a poharat. Azonnal megpördülök, és a tökéletes állarcos herceggel találom szembe magam. Most ingben van.
- Szabad egy táncra, hölgyem? – A kezemért nyúl és egy apró csókot ad a kézfejemre. Remegve nézek a szemébe, aprót bólintok, mire ő mosolyogva húz magához. Átkarolva a derekamat a többi táncoló pár közé visz, majd közel simul hozzám, egyik kezemet a vállára teszem, ő a derekamon tartja azt. Másik kezünket egymáséba fonjuk, a zene ritmusára lépünk mindketten.
Nem tudom mennyit táncolunk, de amint közel húzott magához megszűnt minden. Hát tényleg létezik ilyesmi. Szó nélkül, egymás testét követve megértettük egymást, s egy idő után mellkasára hajtott fejel, folytattam a táncot. Csendben ringtunk tovább.
- Tényleg jól táncolsz… - Töri meg a csendet Aaron. Kissé elpirulok, de ezt neki nem szabad látnia. Így figyelmen kívül hagyva az ő kérdését, én is felteszek egyet.
- Mi lesz ha rájönnek te vagy a maszk alatt?
- Nem fognak.
- És ha igen? Az állásodba is kerülhet…
- Cam, kifogásokat keresel… - Elhúzódom tőle, abbahagyva a táncot. Felnézek rá és az illatától kicsit bódultan szólalok meg.
- Abba kell hagynunk. Ez nem jó így. Hiába minden, még ha a szüleim meg is értenék, az igazgató nem lenne ennyire megértő.
- Ezért volt a színjáték is? – bólintok, mire ő elmosolyodik. Végigsimít az arcomon, majd maga mellé ejti kezét.
- Biztos ezt akarod Cam?
- Igen, távolról kell, hogy szeresselek. – Mosolygok rá mire ő, szem forgatva újra közelebb húzódik.
- Mint valami dilis hódoló…hm jól hangzik. – Felnevetünk, egy darabig csak nevetünk egymást nézve. Majd mikor mindketten rádöbbenünk a helyzet igazi súlyára, mindketten újra csöndbe burkolózunk. Aaron letöröl egy könnycseppet az arcomról, majd átfogva a derekamat hozzám hajol és hosszasan megcsókol. Így kell lennie. Ez egyikünket sem vezeti jóhoz. A saját életünket kell, hogy éljük. Még ha meg is találtam a hercegem a fehér lovon, ideje felébredni a meséből.

Elhúzódom, és kerülöm Aaron tekintetét, elnézek a válla felett és látom, hogy Sasha, szomorúan néz felénk, két pohárral a kezében. Ne aggódj Sasha, én is szomorú vagyok.
- Légy jó, szerelmem, hétfőtől az igazi tanárod leszek. – Szomorúan elmosolyodik, és tesz hátra felé két lépést.
- Viszlát, hercegem. – suttogom el a szavakat, mire ő az épület kijárata felé sétál, otthagyva engem. Remeg a lábam, de nem kezdek el zokogni, csak szépen lassan csöndben folynak a könnyeim. Az elhomályosult látásom miatt, már csak annyit látok, hogy Sasha siet felém, és érzem, hogy átölel, mielőtt összeesnék.

09. Játszma

09. Játszma

Aaron

Mi van az emberekkel?
Új tanárként, minden kollégám és persze az igazgató is jó ötletnek tartotta, hogy én legyek az egyik felügyelő tanár a mai bálon, ismerjem meg jobban a diákjaimat címszóval.
De ez nagy hülyeség. Mindenki tudja, hogy engem és a másik két kollégám is okkal osztottak be. Ms. Brandon, ha jól hallottam világéletében egyedül élt, így péntek este nem várja otthon senki. Mr. Falton pedig szimplán újra összeveszett a feleségével, neki meg mindegy, hogy mikor alszik el a kanapén az este. Én meg feleség és gyerekek nélkül, újként egyértelműen ide vagyok száműzve. 
A bál egy órája tart, de már hat diák felkért táncolni, még olyanok is, akiket nem fogok tanítani. És még Ms. Brandon is rám mozdult, mindenféle szégyenérzet nélkül. Nem zavarja, hogy fia lehetnék. 
Még csak éppen szivárognak befelé a diákok, de nekem már most elegem van, a fejem is fájni kezdett. Mindennek a tetejébe Cheryl Ross, kicsit sem feltűnően a kis pink mini ruhájában az általam felügyelt ital pult mellett ólálkodik percenként, és dobálgatja a szőke haját. Meggyőződésem, hogy egyszer még rám is kacsintott.Így jobbnak láttan magamra vennem egy maszkot, akár csak a többi diák. 
De inkább azt mondaná meg valaki, hol van Cameron!
Vele szívesen csinálnék bármit. Táncolnék vele. Biztos megvan az oka annak, hogy őt választották meg vezetőnek. Azt akarom mutassa meg mit tud. Engem rohadtul nem érdekelnek a szabályok. Hülyeség az egész. Ha a tanár szerelmes, ha együtt van a diákjával, ha nem, akkor is a jobb jegyet adja meg. De mi van a sírással, könyörgéssel megsajnálással, és a „szimpatikus a gyerek, megadom neki a jobb jegyet”. Vagy a „Szegény sír, biztos otthon nincs valami rendben, megadom a jegyet”. Esetleg a „Nagyon kitartóan könyörgött, igaz jó szándékkal sem éri el a jobb jegyet, de megadom neki” félével. Ezekre miért nincs szabály? Egy valamire való tanár tudja, hogy az érdemjegy, az a diákok teljesítményét jelzi a tanult tantárggyal szemben. Nem a kiemelkedő munkájukat az ágyában esténként.
Cam, az ágyamban...
Már majdnem belemerültem, a gondolataim igazán nem ideillő folyamatába, amikor nagy hangzavart hallottam a bejárat felől. Fütyülve, visítva, és elismerően, ordítoztak. Odakaptam a fejem, és a döbbenettől szinte levegőt sem tudtam venni. Na most a lányoknál két szabály van a ruhákat illetően. A túl rövid ruha tilos, és három szín ki van zárva. Nem lehet fekete, mivel nem temetésen vagyunk, nem lehet fehér, mert egyikőjük sem férjhez megy. És persze nem lehet vörös, mert túlságosan kihívó gondolom. Vagy az igazgató nem szereti egyszerűen a színt. Én ezt a gondolatmenetet követve vörös nyakkendőt kötöttem, okosan azt gondolva, így senki sem jön ide fárasztani, hogy egymáshoz öltöztünk, juj de szupi. Erre belép egy hosszú szőke hajú lány, vörös rúzzsal, arany-vörös maszkkal az arcán, testhez simuló alul lazább enyhén fodros élénk vörös ruhában.
Nem foglalkozik a körülötte összegyűlt tömeggel, úgy csinál mintha semmit sem látna vagy hallana az egészből, csak egyenesen határozott léptekkel az italpult felé indul. Azaz felém. Vajon felismer engem Cameron? Én egyáltalán biztos vagyok, hogy ő az?
Miket beszélek nem is kérdéses, csak ő lehet ekkora hatással a diáktársaira. És rám. Főleg rám. Egyik lábamról a másikról állva várom, hogy odaérjen. Ideje beszélnünk. Túl régóta nem érintettem, túl régóta nem hallottam az édes hangját. Talán, ő is beszélni akar velem erről. Azonban Cameron észre sem vesz. Az italok előtt megáll, és végigvizslatja az italokat, majd bosszúsan morogni kezd magában.
- Még egy kis alkohol sincsen ezen a kicseszett babazsúron. – Cameron részeges hangjától kiráz a hideg. Ezt nem hiszem el. 
- Talán jobb lenne, ha nem lennél lerészegedve egy iskolai rendezvényen, ennyi idősen. – Dühömben gondolkodni sem adtam időt magamnak azonnal elé álltam. Amit most meg is bántam. Nem az apja akarok lenni, hogy kioktassam…
- Á! Maga az tanár úr? Már úgy hiányzott a puszipajtásom. De ha már itt tartunk, ahhoz nem vagyok fiatal, hogy szabadidejében engem dugjon? – Felszisszenek. Mi a jó istenről beszél, nem is…
- Nem is feküdtünk le. Legalábbis velem biztosan nem voltál. – Másra emlékezne? Összekever valakivel?
- Igaz, igaz…De ha megkapom érettségiig a fix ötösöket a tantárgyaiból, akár itt és most elveheti a szüzességemet! – Nagy szemekkel, hulla fehérre fagyva kapok Cameron szájához, és próbálom befogni nehogy többet ordibáljon. Szórakozik velem? Biztosan, hiszen ő nem ilyen, pont ő, aki kiakadt, mert tanítom őt a fontosabb tantárgyaiból. De ha ez kell neki, hát megkapja. Ismerkedjek a diákjaimmal mi? 
3…2…1…
Játszma indul.
Kifújom a levegőt, és vigyorogni kezdek, mint aki vevő az ajánlatára. Gondolkodást színlelve felvonom a szemöldököm, mert tudom, hogy szereti, és részegen is hatással lesz rá valószínű.
- Az osztálytermemben? Ott megfelelne? – Higgadtan, és szinte unottan vágom hozzá a kérdést, és azt a reakciót kapom amit vártam. Meglepődött. Meghökkent. Csalódott.
 – Na Cameron, elvitte a cica a nyelved? Még ma, ha lehet. – Cameron alig észrevehetően bólint, mire én nem habozok, elindulok a termek irányába, hátra hagyva az italpultot és Cameront. Ő pedig követ. Csendben tesszük meg a termem felé vezető utat, de amikor a terembe érünk és magunkra zárom az ajtót, még mindig síri csönd lep el minket. Az asztalomnak dőlök, lassan meglazítom a nyakkendőm, leveszem, majd az ingemet kezdem el gombolni. Ideje feladni a színészkedést drágám.Ám ő meg se rezzen, egyedül a szemében látom, mennyire megijedt.- Gyere ide. – Határozottan és keményen szólok hozzá, remélve, hogy kifut a teremből, de nem dobja be a törülközőt, inkább engedelmeskedik és segít kigombolni az ingem. Nyelek egyet. Ahogy leveszi rólam az inget, meleg kezei végigsimulnak meztelen felsőtestemen. Most kell elérnem, hogy megtörjön, különben tényleg itt helyben magamévá teszem. Hirtelen mozdulattal megfordulok vele, az üres asztalomra nyomom, és feljebb csúsztatom kezeimet vörös ruhája alatt a combján. Ő halkan felnyög, mire én érzem ahogy vigyázba állok, ezért gyorsan elveszem kezeimet róla és rámordulok.
- Vetkőzz! - Cam, lassan fújja ki a levegőt, majd a ruhája alá nyúl és elkezdi lehúzni magáról a bugyiját. A ruha miatt én nem látok semmit, de épp elég elképzelnem, mi lehet alatta. A szemébe nézek, és látom, hogy a könnyeivel küzd. Szeret, és most is lefeküdne velem, mert azt akarom. Nem a jegyek miatt. Elmosolyodom, megállítom a kezét, és visszahúzom a kezei segítségével. Lesimítom a ruháját, és fülig érő vigyorral a számon, hátrálok párat.
- Aaron te meg mit…
- Szép játszma volt Cam… de kicsim, kicsit jobban kell előadnod magad, ha el akarsz taszítani.
És ezzel otthagytam a teremben, időt hagyva neki, hogy felfogja mit is tett. Nem vagyok egy hiszékeny, átverhető pasas. És ezt jobb ha tudja a csajom is.

08.Terv

08. Terv

- Cameron Russel, az isten szerelmére szólalj meg!
Az ajkaimat rágcsálva, ülök Sasha ágyán, de egy szó sem hagyja el a számat. Nem tudom, hogyan kezdjek bele. Igen együtt vagyok a tanárommal, meg ilyesmi...van erre valami módszer?
Nem hiszem, hogy túl keveredtek volna bele ilyenbe, de ha mégis, biztosan nem járhatott el egyszer sem a szájuk.
Még nem feküdtem le vele. Még... Basszus, hogy gondolhatok ilyenre pont most? Mi az, hogy még? El se tudom képzelni, mit éreznék. Már így is bűntudatom van, hát még ha piszkos élvezetekért jegygörbítőket kapnék. De én csak szeretem, nem akarok jobb jegyeket.

- Ha nem szólalsz meg, nekem kell kérdeznem. Megzsarolt? Bántott? Vagy leszidott? Mi az oka annak amit láttam, és ami miatt ilyen fura vagy. Mert most már nem mondhatod, hogy Alex miatt!

- Nem bántott dehogy! Aaron csak...
- Aaron? Így hívod? - kiguvad a szeme, és egy helyben állva bámul felém, szinte látom amikor leesik neki, amit látott. - Várjunk csak, ti együtt vagytok?

- Azt hittem egyértelmű, úgy vigyorogtál mintha életed legszenzációsabb hírét várnád tőlem.
- Persze, hogy vigyorogtam, próbáltam úgy csinálni mint mindig. Mintha minden rendben volna. Olyan fenyegetően közel állt, azt hittem megfenyegetett, vagy nem is tudom... ideges lettem, és arcomra fagyott a műmosoly.
- Nem fenyegetett...nem bántott...és...

- Állj, te most nem tagadtad le, hogy a tanároddal szexelsz?! Akkor most tényleg?
- Sasha! Kérlek halkabban, és nem nem szexelek vele...

- Ne szórakozz velem Camy, felnőtt ember és nem kér semmit tőled, hát én azt hiszem, ha most kiváló lenne a helyesírásom, akkor ezt megírnám egy romantikus könyvnek. - szünetet tart, majd nagyot sóhajt és újra rám néz - Mi miatt vagy vele?
- Jól néz ki, intelligens, cuki, figyelmes, udvarias, vicces, és...
- És a tanárod.
- És a tanárom... - felsóhajtok, hátravetem magam Sasha ágyán és a plafont bámulom. - De amikor megcsókolt nem tudtam, hogy a tanárom. Nem jobb jegyeket akartam szerezni, csak egyszer igazán szerelmes szerettem volna lenni.
- Ő volt az akivel találkoztál pénteken? - bólintok, mire ő a szája elé kapja a kezét.- Nem tudtatok egymásról, és úgy szerettetek egymásba? Szegény...
- De mindegy is, abba kell hagynunk.
- De miért pont most? Eddig miért nem hagytátok a fenébe?
- Irodalomból anélkül is jó vagyok, hogy Aaron tolla megcsúszna javítás közben, mert esténként velem fekszik egy ágyba. De mi van a tánccal? Hogyan tudom, ha fejlődök, ha nem úgy osztályoz ahogy kéne? Ha igazságtalanul választottak ki legjobbnak, és vezetőnek. Sosem érezném igazinak az elért eredményem.
Az este folyamán minél többet beszéltem róla, annál inkább kétségbe estem. Tudtam, hogy nem cselekszem helyesen de mégis Aaronnal akartam maradni. És amikor már nem bírtam zokogás nélkül, Sasha csöndben ült mellettem, és megvárta, míg minden gondom kisírom.
A hét maradék napjaiban elkerültem Aaront, ha órám volt vele, igyekeztem utolsónak érkezni, és elsőként távozni az óráiról, ő pedig okosan nem csinált balhét a többiek előtt. Ezt megismételgettem egész hónapban. Egészen február első hetéig sikerült elkerülnöm. Ma pedig szinte neki ütköztem a folyosón. Azonnal éreztem, hogy melegség kúszik végig a testemen. Pedig csak egy pillanatra ütköztem neki. Lehajtottam a fejem, és mielőtt bármit mondhatott volna, eliszkoltam mellette.
Nagyot sóhajtok, egész nap amióta hozzám ért, csak rá gondolok.
- Na, hogy áll? - Kérdezi Ronnie a fürdőszobámból kilépve. Nagyon jól áll neki. Tudom, mert ha nem állt volna neki jól akkor sosem engedtem volna, hogy megvegye. A narancssárga ruha egészen a térde alá ér, a derekán pedig egy jókora masni díszeleg.
- Hatásos a masni, tuti felszedsz valakit. - vigyorgok rá mire ő az egyik párnáját az ágyról egyenesen az arcomba vágja.
- És a te ruhád? Nem is láttam még, azt sem tudom milyen!
- Mert titok.
- Voilá - Sasha megáll a szobám ajtajánál és kecsesen pukedlizik a halványrózsaszín testhez álló ruhájában, ami ugyan alig folytatódik a feneke alatt, de ő kényelmesen mozog benne. Magassarkújában kicsit magasabb, és a lábait is kiemeli.
- Sasha, nem készült még el, nem fog eljönni! - Ronnie aggodalmaskodva, néz végig rajtam, mert én még mindig az ágyon ülve a falat támasztom, úgy kb. 3. órája.
- De elfog, mert esélyes bálkirálynőnek. És mert ha nem jön, pokollá teszem a következő hónapját. - Sasha szúrós szemeit rám villantja, de látom rajta alig bírja ki nevetés nélkül. Az ágyra dob mellém egy piros, és arany színű maszkot, majd Ronnienak nyújt egy barack árnyalatút, és magára teszi a lila-rózsaszín strasszköveset. Saját készítésűek, így mondhatni egyedire sikerültek. Ronniet megkímélte a tolldíszektől, de az én maszkom szabadidejében papagájkodhatna.
- Mi elmegyünk a fiúkhoz, a suli előtt találkozunk 1 óra múlva. Ne késs! - Még gyorsan dob egy puszit Sasha, majd Ronnival együtt távozik.
Még sóhajtani sincs többet erőm, de csak-csak sikerül az ágyat elhagynom és a fürdőszobáig elvonszolni magam.
Egy gyors de frissítő zuhanyzás után magamra kapom a ruhámat, megigazítom a sminkem utoljára, felteszem a maszkot, belebújok a magassarkúmba és a bőrdzsekimbe.
Elégedetten nézem a tükörképemet, de sajnos a könnyeimet, nem nagyon van ami visszatartsa. Visszafogom magam, erősen kifújom a levegőt, és úgy érzem indulásra készen állok.
Az amire készülök az nem egyszerű, de legalább jól nézek ki amikor, eltaszítom magamtól Aaront.
Nagyon szeretem, de nem fogjuk sosem abbahagyni, hacsak nem lát bennem már semmit.
Márpedig ma estére azt is megbánja, hogy egyáltalán egy percet pazarolt rám. A tervem egyszerű. Eljátszom én az erkölcstelent.

07.Kínos

07. Kínos

Az utolsó órámra sietek.

Ennek a napnak az utolsó szünete mindig az átöltözéssel megy el. Mikor az öltözőbe érek, már alig van bent valaki. De se perc alatt átvedlek az iskolai egyenruhába. Passzos fekete rövidnadrág és  fehér trikó, rajta feketén az iskola logója. Kilépek az öltözőből, azonnal előre csapom a hajam, hogy összefogjam, amikor felhajolok Alex áll előttem, Forgatom a szemem, próbálok elmenni mellette de ő megragadja a kezem és visszahúz maga elé.

- Camy...kérlek.

- Alex, nincs kedvem most veled veszekedni...

- Hé, sajnálom...nem tudom mi ütött belém. Én csak…

Kérdőn nézek rá, még mindig a kezemet fogja.

- Camy, nem tehetek róla, hogy szeretlek. Én...sajnálom.

- Miért azt sajnálod, amiről nem tehetsz? Azt hiszed, képes lennék rád haragudni ilyen miatt? Én azért haragszom, mert bűntudatot próbálsz kelteni bennem, hogy viszonozzam!

- Senki sem kényszerít téged!

- De kerülsz, engem mintha leprás volnék vagy valami rosszabb. Lelkileg tönkreteszel ezzel!

- Nem akartalak bántani!

- Én sem téged, bárcsak viszonozhatnám. Bárcsak!

Lehorgasztja a fejét, és szinte suttogva szólal meg.

- Ne haragudj rám. Szeretlek, és nem akarlak ilyen butaságok miatt elveszíteni. Nem számít hogyan vagy mellettem, ha mellettem lehetsz...

Elmosolyodom, magamhoz képest furcsán elérzékenyülök. Tudom, hogy nem mond igazat, mert szeretné, ha együtt lennénk. De azért miattam képes volt kimondani azokat a szavakat, amiket egyébként sosem mondott volna ki. Persze én is szeretem. Még ha nem is úgy, ahogy ő engem.

- Jaj, Alex. Megérte duzzogni? - Magamhoz húzom és átölelem, hiányzott, de csak most tudatosult mennyire.

- Hülye voltam. - Viszonozza az ölelésem, érzem kicsit a légzése is lenyugszik.

- Igen az – egy hosszas ölelés után elengedem, majd mosolyogva nézek rá.

- Éééés...ellenedre lenne, ha ezzel a hülyével lennél az év végéig tesin? - Kérdezi Alex, de hirtelen nem tudok válaszolni. Igaz is.  A volt osztályfőnökünk tanította a testnevelést, de mivel ő már nem tanít itt, új tanárt kapunk itt is. És ha új a tanár lehetőségünk van új párokba állni. Utoljára kilencedik évfolyamban választhattunk, de akkor még szinte senkit sem ismertünk. Kilencedik óta voltam én Alice Harperrel párban, de, ahogy telt az idő Alice egyre inkább megutált, és egyre pokolibb volt vele dolgozni. Mai napig fogalmam sincs, miért utál. - Mindenképpen jobb lenne veled, mint Alice társaságában.

- Ez könnyebben ment, mint gondoltam.
- Miért mit gondoltál leharapom a fejed?
- Dehogy, csak gondoltam a drága rajongóddal szeretnél párba lenni.
- Rajongóm?
- Maxon Clarke.
- Max? Elment az eszed? Dehogy a rajongóm - csapok a kezére mire ő felkacag.
- Vak vagy, téged néz mindig.
- Napról, napra hülyébb vagy... - Motyogom.
- Te sem panaszkodhatsz - vonja meg a vállát, mire én egy újabbat ütök a karjára. Nem mintha nagyon fájna neki, de feljajdul, bosszúból felkap, és a tornaterembe cipel. Valami kevert sikítás-nevetéssel reagálok, és persze könyörgőre fogom, hogy engedjen el.
- Eszem ágában sincs! - A tornaterembe belépve mindenki figyelmét felkeltjük, a legtöbben nevetnek, élükön Coryval, meg Alex és Cory foci csapattársaival Thomassal és Adammel. Max nem nevet, ahogyan Alice sem. Alice megajándékoz élete leggyilkosabb tekintetével, és kezdem kapiskálni, mi lehet a baja. Talán Alex és én. Mellesleg csatlakozhatna Cherylhez és az ő hűséges barátjához – Blairhez, a sarokba, akik szintén úgy néznek rám, mint akik szívből gyűlölnek. Gyűlölnek is, mivel minden másodperc figyelmet irigyelnek tőlem. Alice pedig úgy látszik Alexet. Senkinek az útjába nem kerültem eddig, mégis mennyien szó nélkül bekattantak.
- Hé, Hanson! Remélem, nálatok nem ez jelenti a békülős szexet! – Szívatja, Cory Alexet, mire még nagyobb kacagás tör ki a teremben.
- Túl vagyunk rajta! - Megy bele a játékba Alex, közben pedig ledob magáról. Mindenki tudja, milyen jóba vagyunk Alexel, konkrétan ilyen hülyüléseken már senki sem akad fenn az osztályban. 
Mosolyogva nézek a körénk gyűlt csapat felé, Ronnie és Sasha is vigyorognak, természetesen én sem bírom ki, hogy ne szóljak bele, de már megszólalni nem tudok, mert éles sípszó tölti be a termet, mire mindannyian a hang irányába kapjuk a fejünket.
- Nos ha Hanson és Russel tényleg túl vannak rajta, akkor még ma el is kezdhetnénk az órát. 
Lefagyva nézek Aaronra, aki a bordásfalnak támaszkodva áll és összevont szemöldökkel komoran néz a társaságunk felé, de feltételezem, Alex felé néz ilyen nagy indulattal.
Mindenki beáll az megszokott tornasorba, sokan összenéznek, és magukban hálát adnak, hogy a jó fej osztályfőnökünk lesz a testnevelés tanárunk.
- Bár ma már találkoztunk, azt még nem tudhattátok, hogy ezt a szörnyen bonyolult tantárgyat is én fogom nektek tanítani. - Erre persze az osztály felnevet. Nincs mese persze, hogy jó fej, fiatal. Bár a legális kapcsolatunkhoz nem eléggé.
-  Ha jól értesültem párokba voltatok osztva az eddigi években, ezért arra kérlek titeket, hogy most álljatok fiú lány párokba, és év végéig maradjon is meg a pár. Úgy válasszatok, hogy jól tudjatok együtt dolgozni, mozogni, ha kell. A tanterv szerint ebben a félévben több lesz a tánc, és a csapatépítő tréning. – Sóhajt egyet, beletúr, a hajába majd folytatja. - A mai órán bediktáljátok a neveteket, a választott párotokat, illetve, hogy a futball, a kosár vagy a tánc közül melyik a választott csoport. Lehetőség van csoportot cserélni, de ha egy fiú esetleg jelentkezik a női táncosok közé, akkor csípőből nemet mondok, talán még az osztály is nevet egy jót, tehát értelmesen. Ha minden megvan, aláírjátok, és mehettek is.
Mindenki bólint és azonnal elkezdődnek az alkudozások, hogy ki kivel legyen.
Sasha és Cory esetében ez nem kérdés, ahogy Mark Scott és Tish Parkernél sem. Az osztály két szerelmespárja szó nélkül párba állt. Tulajdonképpen a mi osztályunk e téren le is van maradva, ha azt nézzük, hogy a mi sulinkban legtöbben az osztálytársakban-évfolyamtársakban találják meg a szerelmet. A suli hangulata ilyen, vagy lehet a választott sportok miatt túl sok szabadidőnk amúgy nincs, és szinte csak egymás közt vagyunk. És így a lelki társak a suli falain belül találnak egymásra. Nevetnem kell, ha arra gondolok, hogy végülis én is sulin belül választottam.
Mindenki, gyorsan túljut a ki legyen a társam dolgon, és sorba állunk az adatok diktálásához. Mellettem Alex áll, aki azzal van elfoglalva, hogy letörölje magáról azt a hatalmas vigyort, mivel fél percenként belecsíp a derekamba, én meg pedig minden alkalommal felsikkantok, mire persze Mr. Hyde morogva beszól Alexnek. Nekem nem J. De azért az egész helyzet elég kínos. Konkrétan mire mi kerülünk sorra, egészen leizzadok. Utolsó párként Aaron elé állunk, konkrétan minden az arcára van írva. Egy részem persze örül, hogy zavarja Alex, de a másik részem majdnem elhányja magát idegességében. Legszívesebben megölné Alexet, és ezt a mai nap sokadszorra ki is fejtette. Konkrétan csak én tudom az okát, mindenki más jót nevet a szóváltásokon, és betudják annak, hogy Mr. Hyde pikkel Alexre, mert kihagyja az irodalom óráit már most.

- Alex Hanson elmondod, melyik csapathoz tartozol, vagy még szeretnél egy kicsit Cameron oldalában nyúlkálni, és az én időmet húzni?
- Foci. – Aaron lediktálja, majd felém tekint, de Alex nem hagyja annyiban. – És Cameron Russel a párom.
Szinte látom, ahogy Aaron felrobban a mondat hallatán, és fújtatva Alexre rá sem nézve válaszol.
- Szerinted vak vagyok? Menj már átöltözni. – Alex kérdőn néz rám, majd megfordul az öltözők irányába. Még elmotyog pár igazán kedves szót, Aaronnak címezve, aztán otthagy kettesben vele. Félve tekintek rá, neki meg még mindig lángolnak a szemei, ahogy rám néz. KÍNOS!
- Öhm… Cameron Russel...és…
- Tudom, ki vagy. – húzza gúnyos félmosolyra a száját.
- Igen, izé… - próbálom kerülni a tekintetét, eléggé nagy zavarban vagyok, persze ő ezt látja, és az államhoz nyúl megemeli, ahogy szokta, és a szemembe néz.
- Cameron Russel, tánccsoport, a párod Aaron Hyde, de tesin Alex Hanson próbál. Jól mondom? – elengedi az állam, végigsimít a hajamon, lecsúsztatja kezét a vállamig. Bólintok. De mondani semmit sem tudok erre. Illetve de, egyvalamit. Nyelek egyet.
- Látom, tudja, mi a hobbim, és a csoportom, de én mikor fogom megtudni, hány órámat osztályozza a párom, Mr. Hyde? – Direkt megemelem a hangom mikor a „párom” és a „Mr. Hyde” részekhez érek, továbbá az sem kerülheti el a figyelmét, hogy direkt magázódtam. Nem válaszol, nem mozdul, csak rezzenéstelen arccal néz rám.
- Camy, gyere már, rád… - szól be a terembe Sasha, de kicsit megakad, ahogy rám és a furcsán közel lévő Aaronra néz. – várunk… - Viszi lejjebb a hangsúlyt Sasha. Mi azonnal szétrebbenünk Aaronnal, Sasha meg próbál úgy csinálni mintha semmi furcsát nem látott volna.
- Megyek már. – Utoljára Aaronra nézek, aki zsebre tett kézzel feszülten nézi, ahogy távozok. Sashához érve, mosolyt erőltetek magamra és húzom magammal, hogy minél előbb eltűnjünk.
- Szép délutánt, Mr. Hyde! – csiripeli Sasha, majd engedve a rángatásomnak utánam lépked.
- Hol van Ronnie? – próbálkozom, hátha belemegy a témaváltásba.
- Láttam ám. – sepri félre béna kísérletem vigyorogva, én pedig direkt értetlenkedve torpanok meg.
- Nem tudom, miről beszélsz.
- De, de tudod. És azt hiszem, tartozol egy kis magyarázattal. Nálam alszol!
Kétségbeesetten gondolkodom, hogy tudnám megmagyarázni az egészet, de nehezen lehet azt, ahogy Aaron érintett, és amilyen közel volt. Tehát levontam a következtetést. Hihetetlenül kínos beszélgetés elé nézek a legjobb barátomnál.