07.Kínos

07. Kínos

Az utolsó órámra sietek.

Ennek a napnak az utolsó szünete mindig az átöltözéssel megy el. Mikor az öltözőbe érek, már alig van bent valaki. De se perc alatt átvedlek az iskolai egyenruhába. Passzos fekete rövidnadrág és  fehér trikó, rajta feketén az iskola logója. Kilépek az öltözőből, azonnal előre csapom a hajam, hogy összefogjam, amikor felhajolok Alex áll előttem, Forgatom a szemem, próbálok elmenni mellette de ő megragadja a kezem és visszahúz maga elé.

- Camy...kérlek.

- Alex, nincs kedvem most veled veszekedni...

- Hé, sajnálom...nem tudom mi ütött belém. Én csak…

Kérdőn nézek rá, még mindig a kezemet fogja.

- Camy, nem tehetek róla, hogy szeretlek. Én...sajnálom.

- Miért azt sajnálod, amiről nem tehetsz? Azt hiszed, képes lennék rád haragudni ilyen miatt? Én azért haragszom, mert bűntudatot próbálsz kelteni bennem, hogy viszonozzam!

- Senki sem kényszerít téged!

- De kerülsz, engem mintha leprás volnék vagy valami rosszabb. Lelkileg tönkreteszel ezzel!

- Nem akartalak bántani!

- Én sem téged, bárcsak viszonozhatnám. Bárcsak!

Lehorgasztja a fejét, és szinte suttogva szólal meg.

- Ne haragudj rám. Szeretlek, és nem akarlak ilyen butaságok miatt elveszíteni. Nem számít hogyan vagy mellettem, ha mellettem lehetsz...

Elmosolyodom, magamhoz képest furcsán elérzékenyülök. Tudom, hogy nem mond igazat, mert szeretné, ha együtt lennénk. De azért miattam képes volt kimondani azokat a szavakat, amiket egyébként sosem mondott volna ki. Persze én is szeretem. Még ha nem is úgy, ahogy ő engem.

- Jaj, Alex. Megérte duzzogni? - Magamhoz húzom és átölelem, hiányzott, de csak most tudatosult mennyire.

- Hülye voltam. - Viszonozza az ölelésem, érzem kicsit a légzése is lenyugszik.

- Igen az – egy hosszas ölelés után elengedem, majd mosolyogva nézek rá.

- Éééés...ellenedre lenne, ha ezzel a hülyével lennél az év végéig tesin? - Kérdezi Alex, de hirtelen nem tudok válaszolni. Igaz is.  A volt osztályfőnökünk tanította a testnevelést, de mivel ő már nem tanít itt, új tanárt kapunk itt is. És ha új a tanár lehetőségünk van új párokba állni. Utoljára kilencedik évfolyamban választhattunk, de akkor még szinte senkit sem ismertünk. Kilencedik óta voltam én Alice Harperrel párban, de, ahogy telt az idő Alice egyre inkább megutált, és egyre pokolibb volt vele dolgozni. Mai napig fogalmam sincs, miért utál. - Mindenképpen jobb lenne veled, mint Alice társaságában.

- Ez könnyebben ment, mint gondoltam.
- Miért mit gondoltál leharapom a fejed?
- Dehogy, csak gondoltam a drága rajongóddal szeretnél párba lenni.
- Rajongóm?
- Maxon Clarke.
- Max? Elment az eszed? Dehogy a rajongóm - csapok a kezére mire ő felkacag.
- Vak vagy, téged néz mindig.
- Napról, napra hülyébb vagy... - Motyogom.
- Te sem panaszkodhatsz - vonja meg a vállát, mire én egy újabbat ütök a karjára. Nem mintha nagyon fájna neki, de feljajdul, bosszúból felkap, és a tornaterembe cipel. Valami kevert sikítás-nevetéssel reagálok, és persze könyörgőre fogom, hogy engedjen el.
- Eszem ágában sincs! - A tornaterembe belépve mindenki figyelmét felkeltjük, a legtöbben nevetnek, élükön Coryval, meg Alex és Cory foci csapattársaival Thomassal és Adammel. Max nem nevet, ahogyan Alice sem. Alice megajándékoz élete leggyilkosabb tekintetével, és kezdem kapiskálni, mi lehet a baja. Talán Alex és én. Mellesleg csatlakozhatna Cherylhez és az ő hűséges barátjához – Blairhez, a sarokba, akik szintén úgy néznek rám, mint akik szívből gyűlölnek. Gyűlölnek is, mivel minden másodperc figyelmet irigyelnek tőlem. Alice pedig úgy látszik Alexet. Senkinek az útjába nem kerültem eddig, mégis mennyien szó nélkül bekattantak.
- Hé, Hanson! Remélem, nálatok nem ez jelenti a békülős szexet! – Szívatja, Cory Alexet, mire még nagyobb kacagás tör ki a teremben.
- Túl vagyunk rajta! - Megy bele a játékba Alex, közben pedig ledob magáról. Mindenki tudja, milyen jóba vagyunk Alexel, konkrétan ilyen hülyüléseken már senki sem akad fenn az osztályban. 
Mosolyogva nézek a körénk gyűlt csapat felé, Ronnie és Sasha is vigyorognak, természetesen én sem bírom ki, hogy ne szóljak bele, de már megszólalni nem tudok, mert éles sípszó tölti be a termet, mire mindannyian a hang irányába kapjuk a fejünket.
- Nos ha Hanson és Russel tényleg túl vannak rajta, akkor még ma el is kezdhetnénk az órát. 
Lefagyva nézek Aaronra, aki a bordásfalnak támaszkodva áll és összevont szemöldökkel komoran néz a társaságunk felé, de feltételezem, Alex felé néz ilyen nagy indulattal.
Mindenki beáll az megszokott tornasorba, sokan összenéznek, és magukban hálát adnak, hogy a jó fej osztályfőnökünk lesz a testnevelés tanárunk.
- Bár ma már találkoztunk, azt még nem tudhattátok, hogy ezt a szörnyen bonyolult tantárgyat is én fogom nektek tanítani. - Erre persze az osztály felnevet. Nincs mese persze, hogy jó fej, fiatal. Bár a legális kapcsolatunkhoz nem eléggé.
-  Ha jól értesültem párokba voltatok osztva az eddigi években, ezért arra kérlek titeket, hogy most álljatok fiú lány párokba, és év végéig maradjon is meg a pár. Úgy válasszatok, hogy jól tudjatok együtt dolgozni, mozogni, ha kell. A tanterv szerint ebben a félévben több lesz a tánc, és a csapatépítő tréning. – Sóhajt egyet, beletúr, a hajába majd folytatja. - A mai órán bediktáljátok a neveteket, a választott párotokat, illetve, hogy a futball, a kosár vagy a tánc közül melyik a választott csoport. Lehetőség van csoportot cserélni, de ha egy fiú esetleg jelentkezik a női táncosok közé, akkor csípőből nemet mondok, talán még az osztály is nevet egy jót, tehát értelmesen. Ha minden megvan, aláírjátok, és mehettek is.
Mindenki bólint és azonnal elkezdődnek az alkudozások, hogy ki kivel legyen.
Sasha és Cory esetében ez nem kérdés, ahogy Mark Scott és Tish Parkernél sem. Az osztály két szerelmespárja szó nélkül párba állt. Tulajdonképpen a mi osztályunk e téren le is van maradva, ha azt nézzük, hogy a mi sulinkban legtöbben az osztálytársakban-évfolyamtársakban találják meg a szerelmet. A suli hangulata ilyen, vagy lehet a választott sportok miatt túl sok szabadidőnk amúgy nincs, és szinte csak egymás közt vagyunk. És így a lelki társak a suli falain belül találnak egymásra. Nevetnem kell, ha arra gondolok, hogy végülis én is sulin belül választottam.
Mindenki, gyorsan túljut a ki legyen a társam dolgon, és sorba állunk az adatok diktálásához. Mellettem Alex áll, aki azzal van elfoglalva, hogy letörölje magáról azt a hatalmas vigyort, mivel fél percenként belecsíp a derekamba, én meg pedig minden alkalommal felsikkantok, mire persze Mr. Hyde morogva beszól Alexnek. Nekem nem J. De azért az egész helyzet elég kínos. Konkrétan mire mi kerülünk sorra, egészen leizzadok. Utolsó párként Aaron elé állunk, konkrétan minden az arcára van írva. Egy részem persze örül, hogy zavarja Alex, de a másik részem majdnem elhányja magát idegességében. Legszívesebben megölné Alexet, és ezt a mai nap sokadszorra ki is fejtette. Konkrétan csak én tudom az okát, mindenki más jót nevet a szóváltásokon, és betudják annak, hogy Mr. Hyde pikkel Alexre, mert kihagyja az irodalom óráit már most.

- Alex Hanson elmondod, melyik csapathoz tartozol, vagy még szeretnél egy kicsit Cameron oldalában nyúlkálni, és az én időmet húzni?
- Foci. – Aaron lediktálja, majd felém tekint, de Alex nem hagyja annyiban. – És Cameron Russel a párom.
Szinte látom, ahogy Aaron felrobban a mondat hallatán, és fújtatva Alexre rá sem nézve válaszol.
- Szerinted vak vagyok? Menj már átöltözni. – Alex kérdőn néz rám, majd megfordul az öltözők irányába. Még elmotyog pár igazán kedves szót, Aaronnak címezve, aztán otthagy kettesben vele. Félve tekintek rá, neki meg még mindig lángolnak a szemei, ahogy rám néz. KÍNOS!
- Öhm… Cameron Russel...és…
- Tudom, ki vagy. – húzza gúnyos félmosolyra a száját.
- Igen, izé… - próbálom kerülni a tekintetét, eléggé nagy zavarban vagyok, persze ő ezt látja, és az államhoz nyúl megemeli, ahogy szokta, és a szemembe néz.
- Cameron Russel, tánccsoport, a párod Aaron Hyde, de tesin Alex Hanson próbál. Jól mondom? – elengedi az állam, végigsimít a hajamon, lecsúsztatja kezét a vállamig. Bólintok. De mondani semmit sem tudok erre. Illetve de, egyvalamit. Nyelek egyet.
- Látom, tudja, mi a hobbim, és a csoportom, de én mikor fogom megtudni, hány órámat osztályozza a párom, Mr. Hyde? – Direkt megemelem a hangom mikor a „párom” és a „Mr. Hyde” részekhez érek, továbbá az sem kerülheti el a figyelmét, hogy direkt magázódtam. Nem válaszol, nem mozdul, csak rezzenéstelen arccal néz rám.
- Camy, gyere már, rád… - szól be a terembe Sasha, de kicsit megakad, ahogy rám és a furcsán közel lévő Aaronra néz. – várunk… - Viszi lejjebb a hangsúlyt Sasha. Mi azonnal szétrebbenünk Aaronnal, Sasha meg próbál úgy csinálni mintha semmi furcsát nem látott volna.
- Megyek már. – Utoljára Aaronra nézek, aki zsebre tett kézzel feszülten nézi, ahogy távozok. Sashához érve, mosolyt erőltetek magamra és húzom magammal, hogy minél előbb eltűnjünk.
- Szép délutánt, Mr. Hyde! – csiripeli Sasha, majd engedve a rángatásomnak utánam lépked.
- Hol van Ronnie? – próbálkozom, hátha belemegy a témaváltásba.
- Láttam ám. – sepri félre béna kísérletem vigyorogva, én pedig direkt értetlenkedve torpanok meg.
- Nem tudom, miről beszélsz.
- De, de tudod. És azt hiszem, tartozol egy kis magyarázattal. Nálam alszol!
Kétségbeesetten gondolkodom, hogy tudnám megmagyarázni az egészet, de nehezen lehet azt, ahogy Aaron érintett, és amilyen közel volt. Tehát levontam a következtetést. Hihetetlenül kínos beszélgetés elé nézek a legjobb barátomnál.