09. Játszma

09. Játszma

Aaron

Mi van az emberekkel?
Új tanárként, minden kollégám és persze az igazgató is jó ötletnek tartotta, hogy én legyek az egyik felügyelő tanár a mai bálon, ismerjem meg jobban a diákjaimat címszóval.
De ez nagy hülyeség. Mindenki tudja, hogy engem és a másik két kollégám is okkal osztottak be. Ms. Brandon, ha jól hallottam világéletében egyedül élt, így péntek este nem várja otthon senki. Mr. Falton pedig szimplán újra összeveszett a feleségével, neki meg mindegy, hogy mikor alszik el a kanapén az este. Én meg feleség és gyerekek nélkül, újként egyértelműen ide vagyok száműzve. 
A bál egy órája tart, de már hat diák felkért táncolni, még olyanok is, akiket nem fogok tanítani. És még Ms. Brandon is rám mozdult, mindenféle szégyenérzet nélkül. Nem zavarja, hogy fia lehetnék. 
Még csak éppen szivárognak befelé a diákok, de nekem már most elegem van, a fejem is fájni kezdett. Mindennek a tetejébe Cheryl Ross, kicsit sem feltűnően a kis pink mini ruhájában az általam felügyelt ital pult mellett ólálkodik percenként, és dobálgatja a szőke haját. Meggyőződésem, hogy egyszer még rám is kacsintott.Így jobbnak láttan magamra vennem egy maszkot, akár csak a többi diák. 
De inkább azt mondaná meg valaki, hol van Cameron!
Vele szívesen csinálnék bármit. Táncolnék vele. Biztos megvan az oka annak, hogy őt választották meg vezetőnek. Azt akarom mutassa meg mit tud. Engem rohadtul nem érdekelnek a szabályok. Hülyeség az egész. Ha a tanár szerelmes, ha együtt van a diákjával, ha nem, akkor is a jobb jegyet adja meg. De mi van a sírással, könyörgéssel megsajnálással, és a „szimpatikus a gyerek, megadom neki a jobb jegyet”. Vagy a „Szegény sír, biztos otthon nincs valami rendben, megadom a jegyet”. Esetleg a „Nagyon kitartóan könyörgött, igaz jó szándékkal sem éri el a jobb jegyet, de megadom neki” félével. Ezekre miért nincs szabály? Egy valamire való tanár tudja, hogy az érdemjegy, az a diákok teljesítményét jelzi a tanult tantárggyal szemben. Nem a kiemelkedő munkájukat az ágyában esténként.
Cam, az ágyamban...
Már majdnem belemerültem, a gondolataim igazán nem ideillő folyamatába, amikor nagy hangzavart hallottam a bejárat felől. Fütyülve, visítva, és elismerően, ordítoztak. Odakaptam a fejem, és a döbbenettől szinte levegőt sem tudtam venni. Na most a lányoknál két szabály van a ruhákat illetően. A túl rövid ruha tilos, és három szín ki van zárva. Nem lehet fekete, mivel nem temetésen vagyunk, nem lehet fehér, mert egyikőjük sem férjhez megy. És persze nem lehet vörös, mert túlságosan kihívó gondolom. Vagy az igazgató nem szereti egyszerűen a színt. Én ezt a gondolatmenetet követve vörös nyakkendőt kötöttem, okosan azt gondolva, így senki sem jön ide fárasztani, hogy egymáshoz öltöztünk, juj de szupi. Erre belép egy hosszú szőke hajú lány, vörös rúzzsal, arany-vörös maszkkal az arcán, testhez simuló alul lazább enyhén fodros élénk vörös ruhában.
Nem foglalkozik a körülötte összegyűlt tömeggel, úgy csinál mintha semmit sem látna vagy hallana az egészből, csak egyenesen határozott léptekkel az italpult felé indul. Azaz felém. Vajon felismer engem Cameron? Én egyáltalán biztos vagyok, hogy ő az?
Miket beszélek nem is kérdéses, csak ő lehet ekkora hatással a diáktársaira. És rám. Főleg rám. Egyik lábamról a másikról állva várom, hogy odaérjen. Ideje beszélnünk. Túl régóta nem érintettem, túl régóta nem hallottam az édes hangját. Talán, ő is beszélni akar velem erről. Azonban Cameron észre sem vesz. Az italok előtt megáll, és végigvizslatja az italokat, majd bosszúsan morogni kezd magában.
- Még egy kis alkohol sincsen ezen a kicseszett babazsúron. – Cameron részeges hangjától kiráz a hideg. Ezt nem hiszem el. 
- Talán jobb lenne, ha nem lennél lerészegedve egy iskolai rendezvényen, ennyi idősen. – Dühömben gondolkodni sem adtam időt magamnak azonnal elé álltam. Amit most meg is bántam. Nem az apja akarok lenni, hogy kioktassam…
- Á! Maga az tanár úr? Már úgy hiányzott a puszipajtásom. De ha már itt tartunk, ahhoz nem vagyok fiatal, hogy szabadidejében engem dugjon? – Felszisszenek. Mi a jó istenről beszél, nem is…
- Nem is feküdtünk le. Legalábbis velem biztosan nem voltál. – Másra emlékezne? Összekever valakivel?
- Igaz, igaz…De ha megkapom érettségiig a fix ötösöket a tantárgyaiból, akár itt és most elveheti a szüzességemet! – Nagy szemekkel, hulla fehérre fagyva kapok Cameron szájához, és próbálom befogni nehogy többet ordibáljon. Szórakozik velem? Biztosan, hiszen ő nem ilyen, pont ő, aki kiakadt, mert tanítom őt a fontosabb tantárgyaiból. De ha ez kell neki, hát megkapja. Ismerkedjek a diákjaimmal mi? 
3…2…1…
Játszma indul.
Kifújom a levegőt, és vigyorogni kezdek, mint aki vevő az ajánlatára. Gondolkodást színlelve felvonom a szemöldököm, mert tudom, hogy szereti, és részegen is hatással lesz rá valószínű.
- Az osztálytermemben? Ott megfelelne? – Higgadtan, és szinte unottan vágom hozzá a kérdést, és azt a reakciót kapom amit vártam. Meglepődött. Meghökkent. Csalódott.
 – Na Cameron, elvitte a cica a nyelved? Még ma, ha lehet. – Cameron alig észrevehetően bólint, mire én nem habozok, elindulok a termek irányába, hátra hagyva az italpultot és Cameront. Ő pedig követ. Csendben tesszük meg a termem felé vezető utat, de amikor a terembe érünk és magunkra zárom az ajtót, még mindig síri csönd lep el minket. Az asztalomnak dőlök, lassan meglazítom a nyakkendőm, leveszem, majd az ingemet kezdem el gombolni. Ideje feladni a színészkedést drágám.Ám ő meg se rezzen, egyedül a szemében látom, mennyire megijedt.- Gyere ide. – Határozottan és keményen szólok hozzá, remélve, hogy kifut a teremből, de nem dobja be a törülközőt, inkább engedelmeskedik és segít kigombolni az ingem. Nyelek egyet. Ahogy leveszi rólam az inget, meleg kezei végigsimulnak meztelen felsőtestemen. Most kell elérnem, hogy megtörjön, különben tényleg itt helyben magamévá teszem. Hirtelen mozdulattal megfordulok vele, az üres asztalomra nyomom, és feljebb csúsztatom kezeimet vörös ruhája alatt a combján. Ő halkan felnyög, mire én érzem ahogy vigyázba állok, ezért gyorsan elveszem kezeimet róla és rámordulok.
- Vetkőzz! - Cam, lassan fújja ki a levegőt, majd a ruhája alá nyúl és elkezdi lehúzni magáról a bugyiját. A ruha miatt én nem látok semmit, de épp elég elképzelnem, mi lehet alatta. A szemébe nézek, és látom, hogy a könnyeivel küzd. Szeret, és most is lefeküdne velem, mert azt akarom. Nem a jegyek miatt. Elmosolyodom, megállítom a kezét, és visszahúzom a kezei segítségével. Lesimítom a ruháját, és fülig érő vigyorral a számon, hátrálok párat.
- Aaron te meg mit…
- Szép játszma volt Cam… de kicsim, kicsit jobban kell előadnod magad, ha el akarsz taszítani.
És ezzel otthagytam a teremben, időt hagyva neki, hogy felfogja mit is tett. Nem vagyok egy hiszékeny, átverhető pasas. És ezt jobb ha tudja a csajom is.