01.Kezdetek
Őszintén nem tudom,
mi a fenét keresek itt...
Nem igazán vagyok ide való. Akkor, sem ha meggyőzőbben
hazudok magamról.
Na, igen... A bátyám partija koleszes és idősebb haverjaival.
Király. Igaz sok a jó pasi, de… mind idősebbek.
Brrr...
Már én sem tudom, mióta ülök ezen a kanapén, ide-oda kapkodom
a fejem, hátha meglátom a bátyám, és akkor mielőtt még ő látna meg futásnak
eredhetek.
Ha Evan meglát, végem. De a haverjai túl részegek, hogy
felismerjenek, tehát tőlük aligha kéne tartanom.
Kíváncsiságból jöttem ide, de a kíváncsiságom percről percre
tompul ebben a káoszban.
Még egyszer utoljára körbenézek. Látok itt harminc körüli pasikat, de még kiskorúakat is. Úgy látszik, nem én vagyok az egyetlen.
Nagyot sóhajtok úgy döntök, előveszem a könyvem, és belelapozok.
Még egyszer utoljára körbenézek. Látok itt harminc körüli pasikat, de még kiskorúakat is. Úgy látszik, nem én vagyok az egyetlen.
Nagyot sóhajtok úgy döntök, előveszem a könyvem, és belelapozok.
Ügyes vagy Camy, te vagy az egyetlen, aki könyvel,
garázdálkodik a buli közepén.
Mindent félretéve elkezdem a könyvet egy idő után már elfelejtek felnézni, körülnézni, keresni a bátyám, már nem foglalkozok az idiótákkal, akik fintorogva, vagy röhögve mennek el mellettem a könyvet látva. Nem zavar meg semmi egészen addig, míg valaki el nem foglalja a kanapé másik felét ezzel kirángatva engem a könyv varázsvilágából.
Mindent félretéve elkezdem a könyvet egy idő után már elfelejtek felnézni, körülnézni, keresni a bátyám, már nem foglalkozok az idiótákkal, akik fintorogva, vagy röhögve mennek el mellettem a könyvet látva. Nem zavar meg semmi egészen addig, míg valaki el nem foglalja a kanapé másik felét ezzel kirángatva engem a könyv varázsvilágából.
- Szabad?
Elszakítom tekintetem a könyvről és a hang tulajdonosára
nézek. Határozottan jóképű. De valószínű ugyan azt akarja lényegében, mint az
elmúlt órákban a többi.
Vállat vonok. Édes mindegy mit mond. De nem könnyítem meg a
dolgát.
-A kezedben...
- Egy könyv igen, de gondolom nem ezért jöttél ide. -
Becsapom a könyvet.
- Hű, hát köszönöm, ilyet még nem láttam.
Az arc kifejezését látva majdnem elnevetem magam. Ez most
szórakozik velem?
- Mit? Könyvet?
- Lányt, aki ezt a könyvet olvasná. - Rám mosolyog, és egy
pillanatra elszégyellem magam. Oké. Lehetnék kedvesebb is.
- Sajnálom én csak…
- Semmi gond, én is meg vagyok lepve, hogy lehet itt értelmes
és csinos lányokat találni.
Elpirulok, De ahelyett, hogy kerülném a pillantását,
egyenesen belenézek a szemébe, ezzel elkövetve a legnagyobb hibám. Belenézek a
kék szempárba és érzem, hogy az egész testemen végigfut a meleg. Ha eddig
lazán leléphettem volna, hát ezek után biztos lesz pár álmatlan éjszakám.
- Ha ennyire vér fagyasztó társaság vagyok, hagylak olvasni, ígérem.
- Vigyorog, felvonja a szemöldökét, várja a reakcióm, tulajdonképpen már olyan
régóta bámulhatom, hogy már egy sóhaj is épp elég életjel lenne számára.
Észhez kapok és elnevetem magam, én hülye azt gondolva ezzel
megoldom a kínos helyzetem, de nem tudom befogni a szám és már késő is.
- Épp ellenkezőleg, nagyon bejössz…
A szám elé kapom a kezem. Jézusom. Félve nézek rá figyelve a
reakcióját. Még csak nem is pislog. Remek elriasztottam.
Már épp elindulnék, mikor hangos nevetésben tör ki.
-Ó igazán? Mi olyan vicces?- Legszívesebben
hazarohannék, és a takarót a fejemre húznám.
Hirtelen abbahagyja a nevetést, mélyen a szemembe néz, kezét
a térdemre helyezi, és kicsit felém dől.
- Tudsz róla, hogy nagyon édes vagy?- A lélegzetem is elakad,
hihetetlenül zavarba jövök, egy szót sem tudok kinyögni. Nem nem tudtam róla.
Arról viszont igen, hogy ilyen pasik csak az álomvilágokban léteznek. Olyanokban ahol, a tizenévesektől kezdve az idősebb korosztályig csorgatják a nyálukat. Kisebb gondot okoznak. A nők felállítják a mércét, és utána, a valóságba visszazuhanva, mindenkit az álompasival versenyeztetnek.De ez a pasi itt ül előttem...Nagyon veszélyes...És túl tökéletes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése